Mi van a természettel?? Múlt hétvégén még gyönyörű tavaszi idő volt, erre most kinézek reggel az ablakon és fehér minden. Valaki fent megkattant és szórakozik velünk…
Most itthon vagyok a vidéki rezidenciában, egész nyugis…. Bár valószinűleg azért mert gyakorlatilag nem sokat vagyok itthon.. péntek este kezdődött. Jó volt. Nagyon. Először féltem hogy 5 év után miről fogunk beszélni, lesz e kinos csönd, de aztán hamar kiderült, hogy alaptalan volt mindenféle rossz érzésem. Olyan volt, mintha múlt héten beszéltünk volna utoljára. Kedves volt, és humoros. Vagy hogy kell ezt mondani? Olyan mint régen 🙂 Jól éreztem magam és szerintem ez a lényeg.
Tegnap délelőtt elintéztük a családi ügyeket, teleettem magam jó kis anyukámfőztjével, majd átmentem Ancsihoz egy KICSIT dumálni… Nem tudom, hogy csináljuk de amikor ott vagyok mindig rohan az idő. Emlékszem még régen, gimis korunkban egyszer ott aludtam és este lefekvéskor elkezdtünk beszélgetni, aztán hirtelen világos lett. Na valami ilyesmi volt tegnap is, 2kor mentem és hirtelen este 7 lett és igazából nem tudtuk hogy miről beszéltünk, aztán meg hirtelen este 10. Jó mi? De hogy miről beszéltünk ennyit nem biztos hogy el tudnám mondani 😀 Azt hiszem az ilyen embereket nevezik igazi jó barátoknak akiknél rohan az idő és nem az órát nézzük folyamatosan hogy mikor menjek már haza…

Este jött a Megasztár. Lehet hogy csak az én antiszociális felfogásom miatt van, de senki nem volt szimpatikus. Mintha ez nem ebben az országban lett volna, fura ezt mondani, de echte magyar emberek nem is szerepeltek…..

Tessék, fél2 van, és még mindig fekszem az ágyban és sajnálom magam. Nincs erőm felkelni, utálok mindenkit, utálom az egész mindent. Miért nem tudok felállni és elindulni? Ez nagyon gáz igy…. mennék is meg maradnék is, de nem tudom melyik az erősebb. Valószinűleg a maradnék, mert akkor már el tudtam volna indulni. Hogy hova azt nem tudom, de el….
Megnéztem a Love Actually-t, ettem csokis kekszet, ittam tejeskávét és ennyi volt a mai cselekedetem. A telefont nem veszem fel, az sms-ekre nem válaszolok, mert nincs kedvem senkihez. Még a redőny is le van engedve…. ez már a véééééééééééééééééég….
Valaki jöjjön és mentsen meg!!!! Jöjjön ide, mondja azt erőszakosan hogy öltözzek már fel és indulás van, és megyünk sétálni, vagy csak úgy elindulunk a világ vége felé, hátha útközben valahol jobb lesz. Ahol meleg van, ahol jól érzem magam, ahol nem csapnak be, ahol szeretnek, ahol én is szeretek mindenkit, ahol nem idegesitenek, ahol nem kattog az agyam, ahol nem álmodom rosszakat, ahol nem fantáziálok… létezik ilyen?

Legalábbis az előszele…imádom. Reggel lementem a Westendbe és teljesen más kedvem lett mikor kiléptem a lépcsőházból, olyan szép lett az élet vagy mittudomén. Márcsak a fehérvirágba borult cseresznyefák és a csicsergő kis madárkák hiányoznak. Ilyenkor kéne elmenni kirándulni, sétálgatni a hegyekben, futni le a dombon mint a filmekben. Lehet hogy javithatatlanul romantikus vagyok és túl sok filmet nézek 🙂 Bár ha jól emlékszem tavaly is ez volt február közepén, aztán jött még egy jó hónap amikor nagyon hideg volt aztán meg hirtelen nagyon meleg lett…. de én akarok tavaszt!!! Mert az jó! Kivéve hogy a sok hülye ember is igy gondolja és kimozdul otthonról….
Két hónap és megyek vissza Franciaországba… persze ha a mindenki úgy akarja. Megrendeltem a repjegyemet, el akartam ma érte menni, erre közölte a csajszi, hogy ő csak ügyeletet tart, sajnálja hogy nem jelezték hogy szombaton nincs repjegy átvétel…. majd fel robbantam. De végülis legalább egy kicsit friss levegőn voltam.
Most meg itt punnyadok és növesztem a hátsómat ami már igy is elég nagy. Kinéztem egy fitness szalont, de kicsit drágállom. Majd jövő héten elmegyek megnézem, mert valamit most már sürgősen tennem kéne, mielőtt elfolyok az ágyon……

Még mindig nehéz ám megszokni hogy itthon vagyok. Pl hogy hideg van, vagy hogy felszállok a buszra és nem köszön vissza a sofőr, meg ilyen apróságok. Meg hogy az emberek udvariatlanok. Ma is láttam egy nénit aki a nagy pakkjával cuccolt fel a lépcsőn, három munkásember meg nézte. Hát igen, ez Magyarország. A múltkor is jöttem fel a busszal és 6 munkásember ásott valami gödröt, legalábbis elvileg, mert 1 ásott 5 meg hógolyózott. Ezért tart itt ez az ország.
Most megint depis hangulatom van, de nem tudom miért. Kiderült hogyha 240-re be lennék jelentve, akkor az a cégnek 105-be kerülne, amit nem tudok kifizetni, igy az utolsó remény is elszállni látszik, hogy lesz nagyobb lakásunk 🙁 Pedig találtunk tök jókat, de az én részem hiányzik. Vennék én fel hitelt, nem is az a baj, csak nem adnak. Nincs valakinek még mindig felesleges pénze???

Azt hittem hogy ma végre egy tök jó napom lesz. Reggel felébredtem, kinéztem az ablakon, tiszta fehér volt minden. Nem volt túl sok kedvem feljönni Pestre, főleg hogy amig vártam a buszt, nem fáztam. Olyan sétálnivaló, hóban fetrengős idő volt. A délután gyorsan eltelt, bementem a suliba, a sulinethez, vásároltam aztán nagy lelkesen nekiálltam vacsit csinálni… de hogy minek nem tudom. Kár volt, mert csak a napomat rontotta el az egész, és félek hogy itt nem ennyiről van szó. Itt már minden el van rontva….