Azt hiszem kicsit pozitívabb vagyok mint csütörtök este voltam, bár elég hamar le tudok menni nulla alá. De azt hiszem a hétvége mindenképp jót tett.
Pénteken dél körül végre elindultunk Bretagne-ba. Bár pontos útitervünk nem volt, de azért kb tudtuk hogy mire vagyunk kíváncsiak. Délután 3 körül értünk Bretagne északi csücskéhez Saint-Maloba, ahol akkor még elég borús volt az idő (ja az autópályán végig szakadt az eső), de miután egy kávét magunkba öntöttünk, kisütött a nap és elkezdtük élvezni a kirándulást. Utána átmentünk a szembelévő városba Dinard-ba, majd onnan Saint-Brieuc-ba, ahol aludtunk. Mákunk volt mert a hotelban az utolsó üres szoba lett a miénk, ráadásul kiderült hogy a portásbácsi le havre-i, így másnap reggel kivételesen a szobában reggelizhettünk. Még délelőtt bementünk megnézni a várost, kaptam szép csokort tulipánt majd elindultunk dél-Bretagne-ba. Kitaláltuk hogy útközben van egy ezeréves falu és még azt megnézzük. Természetesen valamit elnéztünk és egy ismeretlen, kietlen erdőben találtuk magunkat. A falu természetesen zárva volt, de azért mondta a néni hogy használjuk ki a jóidőt és sétálgassunk. Utána elvileg Lorient-be mentünk volna, de találtunk a térképen egy szimpatikusabb helyet, Quibéront. A legjobb döntés volt az irányváltoztatás, mert egy gyönyörű, imádnivaló, romantikus félszigetre kerültünk, ahol addigra már 15 fok volt. Nem is kellett ennél több. Sajnos nem maradhattunk sokáig, gyorsan megebédeltünk a tengerparton, kicsit sétáltunk és indultunk tovább Carnac-ba, ahol a híres menhirek vannak. Hát hatalmasat csalódtunk mindketten. Egy rakás kő egymás hegyén-hátán, nem is tudom igazából mit vártam tőle. Gyorsan tovább is mentünk Vannes-ba, majd Rennes-ben aludtunk. Gondoltuk reggel megnézzük a várost, de olyan köd volt hogy semmit nem láttunk. Így elindultunk felfele északnak, hogy megnézzük Saint-Ló-t de ott se találtunk semmi izgalmasat. Na akkor majd megnézzük a híres bayeux-i szőnyeget, ami a világ legrégibb szőnyege, de az se volt nyitva. Innen egyenes út vezetett Omaha Beach-re, ahol az amerikaiak partraszálltak. Megnéztük a temetőjüket is, majd végigmentünk a parton, de mindenhol minden múzeum sajnos zárva volt. Ekkorra már nagyon éhesek voltunk, de ebben az országban vasárnap megáll az élet, és semmi nincs nyitva. (ez az egyetlen dolog amit utálok benne). Egy gyors meki után pedig indultunk haza. Még Honfleurben megálltunk egy kávéra és hulla fáradtan fél6ra itthon is voltunk.