Norman csinált egy búcsúvideót az elmúlt fél évről. Mikor mondtam hogy elsírtam magam a végére akkor mondta, hogy mindenki, akinek odaadta, még a fiúk is….. Legszivesebben felraknám ide hogy mindenki lássa, de elég nagy és semmi értelme, mert valószinűleg másnak nem jelent annyit mint nekem. Akármennyire is voltak súrlódások, azért egy nagyon jó csapat jött össze. Sajnálom hogy vége 🙁

El se hiszem hogy nem megyek többet dolgozni ehhez a céghez. Kicsit megszerettem ám őket igy a végére, főleg a közvetlen főnökömet. Meg a nagyigazgató is mondta hogy ne tűnjek el, majd jelentkezzek stb, tudom hogy csak udvariasságból mondta, de akkor is kedves tőle hogy legalább fáradozik ilyenekkel. Sikeresen kész lettem a beszámolóval is. Egy bajom van csak, hogy ma kiderült hogy powerpointos bemutatós előadást kell holnap tartanom, amit eddig nem tudtam. Úgyhogy előttem az éjszaka hogy megcsináljam. Ha nem fájna igy a fejem akkor valószinűleg kicsit több kedvem lenne hozzá. Ja és még előtte az utolsó “vizsga” van reggel 8tól, de hogy miből azt nem tudom. Minden órán a bácsi táblázatokat mutogatott és olyanokat mondott hogy x évhez képest y évben csökkent a felvett emberek aránya a céghez. És ezt elemezte fél óráig. Na most ebből fogunk vizsgázni. Érdekes lesz. Tényleg nem tudnék rá tanulni akkor se ha akarnék. (persze nem mintha nagyon akarnék…)
Lassan el kéne kezdeni csomagolni is. De nehéz. Nincs kedvem nekiállni. Nincs kedvem elmenni innen. Nem tudom mit vinnék haza és mit nem. Azt hiszem mindent. De péntek estig nem nagyon fogok semmihez se nyúlni….