Vagyis még másfél nap, de mégis úgy érzem hogy itt a vége. Mindennek. Tegnap volt a búcsúbuli a lengyel lánykáknál. Mindenki ott volt, tényleg. Olyanok is akiket szeptember óta nem láttam, most ők is eljöttek, elég nagy tömegnyomit sikerült csinálni, de örültem mindenkinek nagyon. Sajnos a vége nem úgy sült el ahogy kell, de túl szép is lett volna, ha végig felhőtlen az egész. Fél4kor jöttem haza, mikor is Stenya küldött smst hogy 160 km-re van innen, úgyhogy úgy voltam vele hogy már nincs értelme lefeküdni. Felmentem Szilvihez, ettünk húslevest, majd fél 5 után ide is ért.
Ma felkeltünk és gyönyörű idő van. Biztos itt akarom én ezt hagyni? Biztos vissza kell nekem menni? Jönnek a kérdések folyamatosan. És ahogy látom, nemcsak én vagyok így ezzel, hanem a többiek is. Fura mert hiába mondjuk hogy akkor megyünk egymáshoz, van egy olyan érzésem, hogy ebből soha nem lesz semmi. Remélem azért annyira nem távolodunk el egymástól, hogy ne beszéljünk, mert hiányozni fognak. Van aki nagyon, van aki kevésbé.

Nagyon szégyellem magam, ma tényleg be akartam menni suliba, mert gondoltam ez az utolsó nap, illene, de nem sikerült. Pedig nem feküdtem le későn, fél3 után talán, de miután a többiek reggel irtak hogy ők se mennek, és én se voltam a helyzet magaslatán, ezért inkább aludtam tovább. Csak azt nem tudom mikor fogok elköszönni az osztálytársaimtól, mert azért tőlük szeretnék.
Tegnap volt az első buli. Elég furán indult mert a románok meg a magyarok voltak ott. Pont beszéltük hogy elég bizarr hogy ez a két nép együtt ül egy asztalnál, holott köztudott hogy nagy általánosságban a két nemzetiség nem szereti egymást. Sógor (ő a román fiú – tipikusan sógor feje van tényleg) intézte az italokat, mi meg beszélgettünk. Elég soká jöttek meg a többiek, de nagyon jó volt. Ma este folytköv….. de addig még egy csomó dolgom van elvileg, persze ha lesz energiám kikelni az ágyból, mert dél van és még mindig itt fetrengek..

Éhes vagyok, és nem tudom mit ennék. Talán pizzát. De lusta vagyok rendelni vagy elmenni… Megnéztem mi van a konyhában, de csalódtam úgyhogy főzök tésztát és rádobálok mindent ami még van maradékként. Addig meg gyorsan beszámolok a mai napomról.
Hát mivel tegnap közölték hogy mára powerpointos bemutatót kell csinálom, ezért ez eldöntötte a tegnap esti programomat, és mivel hulla fáradt voltam és nem volt kedvem befejezni, ezért ma hajnalban keltem. Reggel 8kor elmentem vizsgázni (az utolsó volt!!), gyorsan beadtam, majd siettem haza irni legalább egy vázlatot hogy miről is fogok beszélni fél órát. 2kor várt a suliból az Erasmus felelőse, meg a cégtől a főnököm. Leültek velem szemben és akkor enyém volt a szó. Utálom az ilyeneket, utálok szerepelni. Fél órán keresztül bemutattam hogy mit csináltam fél év alatt. Egész jó mesét kerekitettem a fél éves semmittevésemből, majd kiküldtek, visszahivtak, de mondták hogy nem mondanak eredményt, majd a másik két lány soutenance-a után. Kicsit megkönnyebbültem és utána már kötetlen volt a beszélgetés. HÁt ezen is túl vagyok. Most kéne elkezdeni pakolni, de még mindig nem visz rá a lélek. Ráadásul ma este kezdődnek a búcsúbulik, de nagyon fáradt vagyok. Lehet hogy most alszom egy kicsit aztán hajrá.

Norman csinált egy búcsúvideót az elmúlt fél évről. Mikor mondtam hogy elsírtam magam a végére akkor mondta, hogy mindenki, akinek odaadta, még a fiúk is….. Legszivesebben felraknám ide hogy mindenki lássa, de elég nagy és semmi értelme, mert valószinűleg másnak nem jelent annyit mint nekem. Akármennyire is voltak súrlódások, azért egy nagyon jó csapat jött össze. Sajnálom hogy vége 🙁

El se hiszem hogy nem megyek többet dolgozni ehhez a céghez. Kicsit megszerettem ám őket igy a végére, főleg a közvetlen főnökömet. Meg a nagyigazgató is mondta hogy ne tűnjek el, majd jelentkezzek stb, tudom hogy csak udvariasságból mondta, de akkor is kedves tőle hogy legalább fáradozik ilyenekkel. Sikeresen kész lettem a beszámolóval is. Egy bajom van csak, hogy ma kiderült hogy powerpointos bemutatós előadást kell holnap tartanom, amit eddig nem tudtam. Úgyhogy előttem az éjszaka hogy megcsináljam. Ha nem fájna igy a fejem akkor valószinűleg kicsit több kedvem lenne hozzá. Ja és még előtte az utolsó “vizsga” van reggel 8tól, de hogy miből azt nem tudom. Minden órán a bácsi táblázatokat mutogatott és olyanokat mondott hogy x évhez képest y évben csökkent a felvett emberek aránya a céghez. És ezt elemezte fél óráig. Na most ebből fogunk vizsgázni. Érdekes lesz. Tényleg nem tudnék rá tanulni akkor se ha akarnék. (persze nem mintha nagyon akarnék…)
Lassan el kéne kezdeni csomagolni is. De nehéz. Nincs kedvem nekiállni. Nincs kedvem elmenni innen. Nem tudom mit vinnék haza és mit nem. Azt hiszem mindent. De péntek estig nem nagyon fogok semmihez se nyúlni….