A pénteki nap gyorsan eltelt, nem is tudom mit csináltam, de gondolom nem történhetett semmi fontos, ha nem emlékszem rá. Este mentünk a külföldi diákok estéjére. Egy másfél órás szentbeszéd után jött a várva várt vacsora. Sejtettem hogy valami tengeri herkentyűs izé lesz. Előételnek volt saláta amiben volt banán, reszelt zeller és lilakáposzta. Már ez is eleve furán hangzott. Főétel kétféle volt: sült cápaszelet rizzsel vagy ráksalátával töltött ananász. Gondoltam jobb ha az előbbit kérem mert legalább a rizst meg tudom enni. Desszertnek valami epres vaniliás süti volt. Vacsi után megjelent az igazgató, akihez hasonlóval még nem találkoztam. Ő kezdte a karaoke show-t. Iszonyú jó hangja volt, majd egy kis buli kerekedett. Már zárás lett volna mikor megjelent egy tánctanár és tanitott egy kis szambát meg cha-cha-cha-t.
Ma reggel sajnos suliba kellett menni 8ra. Nem tudom hogy fogom megszokni ezt a szombati koránkelést. Délután indult a busz Honfleurbe, ami itt van kb 20kmre. Mázlink volt mert sütött a nap és a végén még melegünk volt. Igazán semmi izgis nem történt, egy néni elmesélte a “város” történetét, majd elmentünk egy pillangókertbe. Iszonyú sok pillangó száguldozott az emberek között, a legkisebbtől a legnagyobbakig. Próbáltam egy halom fotót csinálni de nem sikerült mind. Biztos még nagyon kezdő vagyok, de majd egy idő múlva már csak képes leszek bonyolultabb beállításokra is.
Ja és lett új kutyánk, akit most nem tudok dögönyözni. Egy husky, aki Géza névre hallgat állitólag.

Ez borzasztó. Fél 9 van (reggel) és még sötét van. Mi lesz itt télen? Sötétben megyek suliba és sötétben jövök haza vagy mi? Először azt hittem hogy a telefonom kattant be, és előbb csörög, aztán megnéztem az összes órámat és mindenhol láttam hogy tényleg nincs még világos. Elég szörnyű igy felkelni.
Tegnap üzent Georges hogy jövő héten csütörtökön megyek bemutatkozni a munkahelyemre. Ennél rosszabbkor nem is lehetne. Akkor lesz az a program amit a legjobban vártam, igy kénytelen vagyok kihagyni. Na mindegy, nem is idegesitem magam miatta. Ma este lesz valami előadás, meg vacsora az Erasmusosoknak, holnap meg reggel suli délután meg megyünk kirándulni. Azt a kicsit kell értékelni ami van.

Ne tudjátok meg hogy milyen itt egy sztrájk. Orbán Viktor elbújhat a nagygyűlésével. Az egy dolog hogy a buszok nagy része nem jár, mert csak azok dolgoznak akiknek a szakszervezete nem sztrájkol, de az emberek se dolgoznak. Én nem tudom hogy mi volt itt, annyit láttam hogy a Total is sztrájkol meg valami Ctg is, de annyi ember volt hogy az Andrássy út kevés lett volna nekik. Lezárták a Rue de République-et (ez itt az egyik főút), volt petárda, egy halom transzparens, füstbomba, egy pasi meg mikrofonba mondta a magáét. Mikor odaértünk akkor mondta hogy túl drága a benzin meg a gáz meg a villany. Amúgy egy squashpályát mentünk felfedezni. Neten találtam, és gondoltuk Szilvivel megnézzük, mert egy óra többet ér mint 4 aerobic. Hát elég bizarr környéken volt, először be se mertünk menni. De a néni nagyon kedves volt. Úgyhogy még osztani meg szorozni kell, és meglátjuk hogy megyünk e. Amúgy ma sztrájkol néhány tanár is, meg a menza is. Sőt, néhány bolt is bezárt, gondolom a szimpatizánsok. Ez az amit MAgyarország nem képes Franciaország után csinálni. Mondta Vera hogy az indexen van is valami cikk arról hogy Párizsban is leállnak a metrók. Vicces 🙂
Tegnap néztem hogy milyen sokat költöttem szeptemberben. Tény, hogy egy csomó dolgot meg kellett vennem (paplan, konyhai cuccok), és elhatároztam hogy spórolni fogok. Aztán ma rájöttem, hogy ki tudja hogy lesz e még egyszer lehetőségem egyszer itt lenni, és pl diós sajtot enni, úgyhogy “egyszer élünk” és amit megkivánok azt meg fogok venni. Igazam vagy vagy igazam van?

Kezd most már az itt létem egész jó lenni, mármint nemzetközi tekintetben. Nagyon kirekesztve éreztük magunkat mert mi máshova járunk suliba mint a többi Erasmusos, ezért kitaláltuk a mexikói fiúval szombat este hogy vasárnap este beülünk valahova. Szépen sorban felszedtünk mindenkit ahol lakott, de kiderült hogy ahova akartunk menni, az zárva volt. Aztán az derült ki hogy itt vasárnap semmi nincs nyitva. NAgy nehezen találtunk egy bárt, ahova be is engedtek minket. Elég vegyes volt a csapat. Magyar lányok, és brazil, mexikói, maláj, spanyol fiúk. Ez az este olyan volt, mint amilyenről minden Erasmusos diák álmodozik, mindenki mondta a magáét a saját francia kiejtésével néha jókat röhögtünk mikor valaki szenvedett. Meg is beszéltük hogy az lenne az igazi, ha mindenki egy helyen lakna, és az egyetemen is egy “osztályba” járnánk mindannyian, hisz mégiscsak sorstársak vagyunk és nem a rideg franciákkal lennénk egész nap. Mindenki mesélt a saját országáról, kajáiról, tanitottuk egymásnak a fontos szavakat. Annyi hülyeséget tanulunk, sokkal hasznosabb lenne, ha délelőtt csak nyelvórák lennének,délután meg mindenki választhatna hogy mire akar beülni. De sajnos nem mi döntünk ilyen téren. Este mindenki hazament, reggel suli majd délben találkoztunk mindannyian megint a főépület előtt és elmentünk kajálni. Ez hiányzott nekem eddig, hogy ne a magyarok fejét lássam mindig, és ne is a franciákét. A kajával nem jártam nagyon jól, mert kétféle főétel volt, hal és alig megsütött (még véres) marhahús. A két rossz közül az utóbbit választottam és próbáltam kihalászni a megsült részeit. Szerencsére kaptunk hozzá párolt lencsét meg valami tésztát, igy a vaniliapuding után úgy éreztem hogy kipukkadok. Nekünk vissza kellett menni délután órára, de már most leegyeztettük hogy csütörtökön este megint találkozunk és hivjuk a többieket is. Nagyon szörnyű volt a délutáni óra. Munkajog. A tanár egy tip-top mosolygós nő, de tuti hogy ő lesz a legszigorúbb, látszik a tekintetén. Ja és láttam a vizsgáimat, 6 db lesz az egész félév folyamán. 3 november közepén, 3 pedig január utolsó hetében. Azt hiszem hogy nem fogok belegebedni.

Úgy tűnik itt az ősz, mindenki megszokta a munkát és beindulhat a sztrájkszezon. Ma vettük észre a buszon, hogy kedden az összes buszos sztrájkol, és itt meg is csinálják hogy egész nap egy busz se fog járni. Kiváncsi leszek hogy mi lesz. Utunk amúgy a France Télécomba vezetett, ahol a nő már tudta hogy kik vagyunk. Felhivott egy számot, de ott közölték hogy ez nem hozzájuk tartozik, mert a vonal jó, és megadta azt a számot amit én már felhivtam és amire ráment a fél kártyám. Mondtuk hogy adjon már egy másikat, mert külföldi diákok vagyunk, és nincs pénzünk ilyenekre, de közölte hogy nem tud másikat, ő nem tudja felhivni onnan a boltból. Király, de én hivogasssam a mobilomról. Épp megbeszéltük hogy hétfőn reggel Georges-t letámadjuk, mire Vera meglátta ott a bevásárlóközpontban, épp ment lefele a parkolóhoz. Gyorsan letámadtam és elmondtam hogy mi a bajom, közben a többiek is odaértek és mondta hogy hétfőn az irodájából megpróbálja felhivni. Kérdeztük a sztrájkot is, de mondta hogy hát akkor stoppolni kell. Amúgy hétfőn meg a Total sztrájkol… nem normálisak esküszöm. Legalább olyan gyakori itt a sztrájk mint otthon a benzináremelés. És ezek komolyan is veszik. Munkajogból mondták a többiek hogy igazából a sztrájkjogról fogunk tanulni, mert itt a szakszervezetnek hatalmas súlya van és és ha valami nem tetszik nekik akkor azonnal sztrájkot hirdetnek.

Délután elmentünk (szerintem) a világ egyik legszebb helyére. Na jó, lehet hogy nem a világ, de Franciaország egyik legszebb falujába. Le Havre-tól kb egy órányira van busszal. Bár a jegy iszonyú drága volt (1500 ft oda vissza), mindenképpen megérte. Eddig is imádtam ezt az országot (leszámitva a France Télécomot), de ezek után megint szerelmes lettem belé. Nem győztem fényképezni. Egy gond volt, hogy iszonyatosan fújt a szél, de legalább ki lett próbálva a szél-esőkabátom, és kiállta a próbát. Engem majdnem elfújt, de egy kicsit se fáztam. Azt hiszem érdemes volt megvenni. Néha elkezdett cseperegni az eső, de szerencsére mindig abbahagyta, így a széltől eltekintve mázlink volt, mert mára esőt mondtak. Bár a szélnek is voltak előnyei, mert hatalmas hullámok voltak, és ez a part nem lett volna ilyen szép normál időben. Két nagy szikla van Etretat-ban, mindkettőre felmásztunk, jól ki is fáradtunk. Majd úgy gondoltuk hogy ennyi “torna” után megérdemlünk egy kis palacsintát. Megint csalódnunk kellett, úgy mint múltkor a fagyiban. Nem elég hogy drága volt, mert ha jó akkor az ember nem foglalkozik az árával, de egy palacsinta négybe volt hajtva, rajta volt csokiöntet, dió és egy gombóc vaniliafagyi és edd meg. Kicsit csalódtunk benne.