Na ma volt az első olyan munkanap amikor nem kívántam a pokolba az egészet. Reggel kaptam egy feladatot, ami állitólag nagyon bonyolult és biztos elleszek vele egész délelőtt. De sajnos félóra alatt megcsináltam, igy megint szerkeszthettem a beszámolómat. Vagyis inkább a többiekéből összeollóztam. Délben gondoltam hogy keresek a környéken valami szendvicsest. Találtam is egy tipikus francia büféfélét. Bementem és valami francia izét akartam enni, de elég nehéz volt választani, mert a többségén volt hal, azért meg ugye annyira nem rajongok. Végül választottam valami sajttortát, meg valami provanszi paradicsomos izét. Az előbbi azonnal a kukában landolt, az utóbbinak a felét megettem. Lehet hogy melegen jó lett volna, de igy hidegen annyira nem izlett. Amúgy kiültem a parkba, sütött a nap, kicsit fújt a szél és ott megebédeltem. Nem volt rossz :))) Délután megjött a nagyfőnök, és megnézte amit délelőtt csináltam. Mondta hogy nem jó, mert oda nem vonalakat kellett volna tenni, hanem pöttyöket… Azt hittem hozzávágom. Aztán még néha odahivott hogy ezt hogy kell megcsinálni meg azt… De azért elvoltam, kaptam másféle munkát is, és már egy kicsit kedvesebbek voltak. Panaszkodtam a főnökömnek hogy a franciák eléggé barátságtalanok, ezért inkább a külföldiekkel barátkozunk és mondta hogy na majd bemutatja a lányát, és majd rájövök hogy kedvesek a franciák. 4kor meg hazazavart, hogy akkor mára ennyi. Én meg mondtam, hogy de nem vagyok kész, erre mondta, hogy és?? Majd legközelebb befejezem. Hát nem egy magyar mentalitás, az biztos.

A délelőtt kicsit elnyúlt, így csak délután mentünk be a városba. Vettünk travel card-ot amivel mehettünk vonaton, meg London összes tömegközlekedésén. Első utunk a London Eye-hoz vezetett, de rájöttünk hogy pénteken kellett volna befizetni rá, mert ötször annyian voltak. Nem gond, azért mi lelkesen beálltunk a sorba, és kivártuk azt az egy órát, amíg feljutottunk. Egész szép volt fentről a város, kár hogy akkor sütött ki a nap amikor már majdnem leértünk. Utána elindultunk a Tower Bridge felé. Kicsit közelebbnek gondoltam, úgyhogy mire odaértünk addigra olyan késő lett hogy be se mentünk,csak átmentünk a hídon. Felültünk egy metróra és irány a Piccadilly Circus, ami egy hatalmas csalódás volt. Nem értem, hogy miért akkora szám, mikor csak egy kis tér. Itt felültünk egy emeletes buszra, elmentünk még londoni souvenirt venni és este is lett. Vasárnap délelőtt Stainesben (olyasmi mint Érd) sétáltunk a Temze parton, de sajna hamar dél lett és indulni kellett vissza.
A visszafele úton már nem volt kaja a vonaton, ezért volt 30 euroval olcsóbb…… a kis szemetek..

Hát ez nagyon jó, ülünk a vonaton, már Angliában vagyunk, nemsokára megérkezünk. Ugyanolyan vámvizsgálat meg minden ellenőrzés volt mintha valami reptéren lennénk. A tranzitban megreggeliztünk, bár azt irták, hogy reggelit kapunk. Kb egy órája jöttünk, amikor elkezdték kiosztani a reggelit. Hát nem semmi adagot kaptunk. Én a negyedénél jól laktam, a többi jó lesz majd később. Jó magyarhoz hiven, a maradékot elraktam. Fura, hogy ilyen gyorsan és hangtalanul megyünk. Az autópálya mellett jöttünk egy darabig Franciaországban, és csak úgy suhantunk a többi autó mellett, pedig ők is legalább 130-al mentek.
Na már azóta elég sok idő eltelt hogy a vonaton elkezdtem irni a beszámolómat. Kb fél órás késéssel megérkeztünk, leraktuk a csomagjainkat a megőrzőbe és gondoltuk felfedezzük a várost. Bár az idő elég fura volt, ezért lelkesen indultunk neki. Megnéztük a London Eye (óriáskerék), de mivel biztunk a másnapi jóidőben, igy mentünk tovább… Parlement, Big Ben után következett a St James Park, ami tele van lüke állatokkal. Hol egy kacsa megy oda kaját kunyizni hol vagy mókus rohan át előtted. Mi is vettünk hotdogot és fél perc múlva ott volt egy pofátlan kacsa hogy adjak neki. Megnéztük még kívülről a Buckingham Palotát, majd visszafele a Trafalgar Square-t. Itt már nagyon fájt a lábam, úgyhogy visszasétáltunk a pályaudvarra és indultunk is Hegéékhez Staines-be ami kb fél órás vonatút volt.

A tervezettel ellentétben nem mentünk Londonba, hanem délután felmentünk Párizsba, foglaltunk szállást és gondoltuk, megnézzük, milyen az éjszakai város. Két órás vonatozás után kb 20 perc alatt eljutottunk arra a szállásra, ahol Anyuékkal is lakni fogunk decemberben.
Lepakoltunk, elmentünk a londoni jegyet átvenni, hogy ne kelljen másnap emiatt korán kelni, majd metróra ülve az Eiffel-torony tövéig mentünk. Már alkonyat volt, és míg álltunk a Trocadéron, addig be is sötétedett. Kb 20 perc után felkapcsolódtak a lámpák a toronyban. Ilyen max a képeslapokon láttam eddig. Gyönyörű volt. Majd elkezdett villogni, vagy nem tudom mi erre a helyes szó. Stenya szerint egymillió halogén égő villogott rajta összevissza. Csináltam róla videót, ha tudom majd felrakom, mert nem lehet elmondani hogy milyen szép volt. Utána bementünk alá is. Fura hogy este 8-9 körül is még hatalmas sor állt. Mi is fel akartunk menni, de kb egy órát kellett volna várni, ha nem többet, így feladtuk. Próbáltunk valami kajához jutni, de a hotdog elfogyott a többi meg iszonyú drága volt. “Gyerek” volt még az idő hogy hazamenjünk, úgyhogy elsétáltunk a Diadalívhez, ott kicsit üldögéltünk, néztük a sok lökött francia autóst, majd végiggyalogoltunk a Champs Elysée-n a Concord térig. Útközben elénk került egy Disney-bolt ahova muszáj volt bemenni. Azt hiszem hogy Zsófi meg Máté nagyon élvezték volna. Persze mi is, úgyhogy gyorsan vettünk is egymásnak ajándékot, így nem tűntünk olyan gyerekesnek 🙂 Én kaptam egy francia zászlót Eiffel-tornyot szorongató Micimackót, Stenya meg egy nagy Stich-et.
Fél11 körül már nagyon fájt a lábam, úgyhogy metróra ültünk és elindultunk hazafele és eléggé fáradtak voltunk ahhoz hogy fél perc alatt elaludjunk.

Pénteken megérkezett Gabi barátja, és elhivtak vasárnap kirándulni. Elindultunk dél felé, mert észak felé már nem sok ismeretlen hely van. Először elmentünk Trouville-ba és Deauville-ba. Az utóbbiról azt kell tudni hogy ez egy nagyon gazdag üdülőhely, itt szokott lenni valami nagy filmfesztivál is és hát ahogy az autókat néztük, az audi, merci vagy bmw itt tömegáru volt. Majd következett Cabourg, ahol vagy eltévedtünk vagy ilyen a város, de csak egy kis öblöt találtunk meg, meg ittunk egy nagy bögre kávét és már mentünk is tovább Caen-be, ami egy hatalmas város, de csak a városközpontba álltunk meg megnézni a várat. Kitaláltuk hogy elmegyünk Cherbourgba és odafele meg a tengerparton megnézzük a Normandiai-partraszállás emlékhelyeit. De ekkor már fél5 volt. Majd Gabinak gyorsan új ötlete támadt, miszerint ha nyomjuk a gázt (mármint Peti nyomja) akkor egy óra alatt leérünk Mont St-Michel-re ami egy sziklán lévő kastély/apátság. Nekünk tetszett az ötlet, és mivel itt 7 körül kezd sötétedni, ezért még időnk bőven volt. Nem is volt semmi gond, amig egyszercsak nem láttuk hogy mekkora dugó van az autópályán. Ja itt az autópálya ingyenes. Egy rész volt ahol kellett fizetni, de ott is 1-2 eurót. Közben a benzinünk is kifogyóba került, és mint a horvátoknál, itt se viszik túlzásba az autópálya melletti benzinkutak számát, vagyis egyet se találtunk. 6 után érkeztünk meg, gyönyörű az egész. Sajnos most apály volt, de dagály idején az egész parkolót ellepi a viz, és állitólag olyan gyorsan jön, mint amilyen gyorsan vágtázik egy ló. Szivesen megnéztem volna, de ilyen szempontból rosszkor jöttünk. Megnéztük a naplementét, majd elindultunk haza. Peti végül megtudakolta hogy hol találunk benzinkutat, igy végül az egyik kis faluban volt. Hazafele még a többiek megéheztek, úgyhogy megálltunk egy amerikai (mi más) étteremnél, kaja aztán 11 után fáradtan hazaestünk. De mindenképpen megérte, és örülök hogy elmentem velük.