Szörnyű vagyok. Végre egy tantárgy ami érdekel, de nincs kedvem tanulni. Holnap vizsgázunk belőle és még ahhoz sincs kedvem hogy puskát irjak. Azt hiszem hogy a sorsra bizom magam. Vagy olyan feladatot kapok amit meg tudok csinálni vagy nem….
Amúgy ma semmi dolgom nem volt már megint. Délelőtt próbáltam a feladatokat átnézni, majd ebédszünetben folytatódott a karácsonyi ajándék böngészés. Épp a tesómnek kerestem parfümöt, mikor láttam hogy megáll mögöttem egy hajléktalan és elkezdi magára fújni a parfümöket. Hát igen, igy is lehet fürdeni. És ami a legrosszabb, hogy a biztonsági őr rá se szólt. Azért nálunk ilyen nem nagyon történhet meg. Délután elhúzott mindkét főnök, úgyhogy leültem a netes géphez, és elkezdtem leveleket irni, meg nézelődni. Majd 4kor megszavaztuk hogy most már ideje lenne hazamenni. Fura, mert tegnap mintha sötétebb lett volna 4kor, bár lehet hogy én vagyok beteg, de tegnap már fel voltak kapcsolva a karácsonyi égők meg diszitések, ma meg nem. Amúgy megszivtam, mert felszálltam arra a buszra, ami a kolesz előtt áll meg, de egyszercsak megállt a sofőr a Városháza előtt, kipattant, a buszt meg úgy otthagyta járó motorral. Ilyen már történt akkor is mikor Stenya itt volt, néztünk is hogy most mi van. De ugyanaz történt mint akkor, hogy megjelent egyszercsak a semmiből egy másik sofőrt, bepattant, és indultunk is tovább… Hát ennyi történt ma. Este szokásos torna, most meg szenvedés….

Kitaláltam, hogyha lesz egy napom amit egy helyben fogok tölteni, akkor kirakom az ablakba a fényképezőt és félóránként kattintok egyet. Kiváncsi leszek hogy mennyire fog látszani a különbség, szerintem nagyon mert itt percek alatt változik az időjárás. Délelőtt még gyönyörű napsütés volt, aztán mikor kinéztem az ablakon elkezdett beborulni, a következő pillanatban meg jégeső verte az ablakot.
A mai nap is katasztrófális volt. Mivel a változatosság kedvéért nem volt munka, ezért elém tettek egy 20 oldalas jogi szöveget hogy csináljak belőle összefoglalót. Normálisak ezek? Még magyarul se tudnám. Igy meg aztán, hogy semmit nem értettem belőle, igy pláne nem. Ebédszünetben Gabival villámtempóban benyomtunk egy szendvicset és gondoltuk elkezdünk karácsonyi ajándékokat nézni. HÁt hasonló a helyzet mint az otthoni bevásárlóközpontokban. A normális helyeken (ahol nekem ajándékot kéne venni) természetesen tömegnyomi a köbön. Nem tudom mikor lesz türelmem kiállni a sort….
Ja boldog mikulást mindenkinek! Nálam már tegnap este járt :))) Ja, a nap meglepetése. Bejött kaja után a francia gyakornok és kérdezte hogy kiváncsi vagyok e a karácsonyfájukra. Valószinűleg nagyon bután nézhettem rá, mert elővette a telefonját, és megmutatott egy képet. Kérdeztem hogy ez a tavalyi, erre mondja hogy dehogy, ez a mostani. Nagy értetlenkedés után kiderült, hogy itt az a szokás, hogy 6-án diszitik fel a karácsonyfát. Mikor mondtam hogy nálunk ez 24-én van, akkor kiakadt hogy akkor mi értelme az egésznek….. Fura népség, mi?

Élek és vagyok, most már teljes formában, azt hiszem többet majonézes salátára nem fogok vágyni, miután valami romlott kaját ettem és három napig szenvedtem tőle. Lehet hogy ma azért még nem kellett volna almás-véreshurkát ebédelni??? Hát majd meglátjuk, egyelőre még birom.
Ma elmentünk karácsonyi vásárlókörutunk első fordulójára. Mivel itt a buszok vasárnap óránként járnak és pont lekéstük azt ami az Auchanba megy, ezért felszálltunk egy másikra, ami szintén ott rak le, csak az úgynevezett ‘”fekete negyeden’ megy át. Nappal annyira nem volt vészes környék, de éjjel nem hiszem hogy mernék ott mászkálni. Ez volt az a került, ahol gyújtogatni szokták az autókat. Hát ezt is látni kell egyszer, igy buszból elég is volt 🙂
Tanulni kéne azt hiszem, de nincs kedved. Jövő héten lesz még egy vizsgám csütörtökön, de nem vesz rá a lélek hogy elővegyem és legalább egyszer átnézzem. Órán értettem minden feladatot, lehet, hogy ez a gond.

Ebéd és a következő óra között volt egy kis idő a suliban, és leültünk az ablakba a radiátorra beszélgetni. Aztán hirtelen elhallgattunk, és elkezdtük nézni a tájat és a felhőket. Ilyen otthon nincs. Másodpercek alatt változott az ég, volt eső, jég, napsütés. Csak néztük és nem mertünk megszólalni, mert azonnal más lett az egész. Gyönyörű volt….. Más volt az erdő ha rásütött a nap, más ha beborult és szakadt az eső vagy ha bár szakadt, de kisütött a nap. Egy igazi fotós most biztos irigykedne, mert másodpercek alatt ilyen pillanatokat nagyon nehéz elkapni….
Amúgy kikaptuk az első két vizsgánkat. A pszichológia 15/20 lett, aminek roppant mód örültem. A jog meg 10/20, ami egy otthoni kettesnek felel meg, de itt nagy szó, mert a magyarok 8-asnál jobbat még nem kaptak, úgyhogy büszke vagyok magamra. Azt hiszem mégse lesz gond az átlagommal 🙂 Még a humánmen. izé hiányzik.

Hát ezek a franciák megőrültek. Mentünk ma zsetont venni a mosógépbe, erre a néni közölte boldogan, hogy de jó hogy esik a hó. Mi meg összenéztünk Gabival hogy hó?? Hát ez jég!!!!! Dézsából ömlik a JÉG!!! Ilyen még otthon se volt soha, legalábbis én nem emlékszem, tiszta fehér minden a jégtől. Igazából 0 fok körül van, de olyan intenziven esik hogy nem tud elolvadni, ezért olyan mintha minden havas lenne. Meg lehet nézni a galériában, szörnyű. És fáj ahogy esik.
Amúgy ma iskolában voltam és most volt először a három hónap alatt hogy jól éreztem magam. Lehet hogy azért mert végre olyat tanultunk ami érdekel. Fizetési papirt kellett csinálni, kiszámolni a járulékokat meg ilyenek. Ez való nekem, nem a pszichológia meg hasonló unalmas dolgok. A negyediknél már egész jól ment 🙂