Ma belecsöppentem a nagy valóságba. Reggel jött értünk Georges és bevitt minket a suliba beiratkozni. Hát én teljesen kétségbe estem, semmit nem értettem abból amit mondtak.Csak néztem nagyokat hogy most mirõl van szó, mit kell csinálni. Végül kaptunk egy nagy pakkot hogy töltsük ki. Aztán elindultunk internetet meg telefonkártyát szerezni. Az elõbbihez természetesen kell a lakásszerzõdés és diákigazolvány, ami még nincs, az utóbbit sikerült elintézni, de haza nem tudok valamiért telefonálni. Viszont újabb felfedezéseket tettünk. Az utca tele van kutyaszarral és mivel folyamatosan fúj a szél, így a város “illata” is elég könnyen meghatározható. Vagyis iszonyú büdös van. De már nagyjából ismerjük ezt a környéket, annyit mentünk. Találtunk netcafét is, csekély 4 euro óránként, úgyhogy úgy gondoltam hogy ezt most kihagynám. Délután indultunk nyelvórára fel a hegyre. Annyit tudtunk hogy a sarkon áll meg a busz, jegyet kell vennünk és az egyetemnél kell leszállni. Gondoltam hogy egy buszjegy néhány centime. A nagy fenéket, 1,4 euro vagyis közel 400 forint. Tök örültünk hogy milyen hamar odaértünk, de aztán kiderült, hogy csak a megálló neve egyetem, onnan még meg is kéne találni az épületet. Csekély fél óra alatt meg is találtuk. EGy kedves tanárbácsink van, aki szerintem hozzá van szokva az értetlen külföldiekhez mert nagyon érthetõen beszél. Vagy lehet hogy mivel most még alapdolgokat néztünk át, ezért értettem olyan jól, de mindenesetre jobb volt mint reggel. Két belga fiú van még a csoportunkban a többiek mind magyarok. 7kor végeztünk hulla fáradtan, és akkor még haza busszal. Most még nem vészes de nem tudom milyen lesz majd télen. Most épp töltöm ki a szoba hibalistáját.Remélem értékelni fogják hogy nagy betûkkel ráirtam hogy a wcmet nem lehet lehúzni és nem mûködik, tele tettem felkiáltójellel, csak észre veszik.

Elég szörnyû volt az elsõ éjszakám, ugyanis két szúnyog úgy gondolta hogy meglátogat és agyon csipked. És az ébredés is érdekes volt, mert a sirályok nyavalygására ébredtem. Reggel kelés majd irány az Auchan. Nem terveztem nagy bevásárlást, de még így is sikerült egy vagyont ott hagyni, de legalább vannak alapcuccaim. Vettem végül paplant is, mert tegnap éjjel nagyon fáztam, és gondolom a tél se lesz túl meleg. Amin viszont kiakadtam hogy ezeknek a nyomi franciáknak nincs csikos papirjuk. Csak kockás meg ilyen érdekes mindenféle mintás.Kénytelen voltam azt megvenni. Délután elindultunk felfedezni a várost. Cél a tengerpart volt. Ilyen meleg régen volt, ráadásul farmerban éreztem ahogy folyik rólam a víz. Na ez elmúlt mikor beleléptem a vízbe. Az a tipikus hideg, amitõl az életkedved is elmegy, olyan volt elsõre. Ráadásul tele van kavicsokkal és ahogy jöttek a hullámok mosta ki a lábam alól a homokot meg a köveket. Érdekes érzés volt. Utána kicsit “tanyáztunk” a parton, sikerült még így nyár végén leégni is, aztán indultunk haza. Csekély 4 órás sétálás után értünk el a szállást. Viszont örömmel fedeztük fel hogy van postaládánk, ami elég nagy, úgyhogy jöhetnek az ajándékok 🙂 Találkoztunk a másik kvif-es csapattal az utcán, és kiderült hogy mi vagyunk a legjobb helyzetben. Meg azt is megtudtuk hogy az utca végén áll meg a busz, ami a sulihoz visz, így nem kell átszállnunk. Ráadásul itt betonnal elválasztott buszsáv van, hogy a busz véletlenül se kerüljön dugóba, úgyhogy szerintem ezzel nem lesz gond.

Kicsit bonyolultabb volt mint gondoltam, de végül csak ideértem 10 óra utazás után. A gép már eleve késve indult, mert valami csomagok eltévedtek és nem kerültek fel a gépre. Fél 3kor leszálltunk. Hát én ekkora repteret még életemben nem láttam. Marokkóban sincs túl nagy, de még a battai pályaudvar is majdnem nagyobb. Itt fel kellett szállnunk egy buszra és kiderül hogy 80 km-re van Párizs, vagyis több mint egy óra. Ez érdekesen hangzott, igy lemondtunk a fél 4-es vonatról és még az ötárási is kétségessé vált. Nagy nehezen negyed négykor elindultunk, fél 5kor szálltunk le Párizsban a Porte Maillotnál. Ott kitett minket a sofõr és mindenki menjen amerre akar. Mivel fél óránk volt a vonat indulásig, ezért taxiba vágtuk magunkat és hamar elértünk az állomásra. Gyors jegyvétel és irány a vonat. Gondoltam hogy majd jó kényelmesen elhelyezkedek, megy a légkondi és jól elleszek. Na persze. A kényelem megvolt, de a légkondiról elfelejtkeztek. Ekkor már jó pár órája úton voltunk és mivel rohantunk mindenhova, nem vettünk enni, inni, úgy éreztem hogy lassan összeesek. Volt egy kis üveg viz a táskámban, de mintha nem lett volna semmi, olyan gyorsan megittam. Fél nyolckor értünk Le Havre-ba. Az állomáshoz nagyon közel van a kolesz egy kis utcában. Ha nem lett volna ilyen nehéz a csomagunk akkor 5 perc lett volna, igy negyed órát szenvedtünk. És hát akkor a szállás. Messze nem olyan mint amit Gabi mondott. A kapunk eleve úgy lehet bejönni hogy egy érintõképernyõhöz kell tenni a kulcsot és kinyilik. A kolesz nagy épület középen udvarral. Felértem a szobába és kellemesen csalódtam. Van egy 25 négyzetméteres lakásom. Nagyon jó, tényleg. A konyha legalább 4×4-es, van benne hûtõ, asztal, mosogató meg egy villanyrezsóféle fõzõizé. A szobám is külön nyilik, ez is kb akkora, amiben van egy kicsit nyikorgós ágy, asztal, szekrény. Nekem bõven elég lesz. Illetve van még egy nem tudom mi, én sufninak hivom, most ott van a bõröndöm, meg ott lesz majd a sok ásványviz. Lehetne mondjuk spájz. És van egy nagy fürdõm, amiben akkora a zuhanyzó hogy nem birok megfordulni benne, de amúgy a fürdõbe elférne még három mosógép. A WC-m egyelõre folyik, de majd hétfõn szólunk a recepción és remélem megoldják, mert nem lehet lehúzni.
Hát röviden ennyi. Megkaptuk a következõ két heti programot, nem tûnik vészesnek. Lesz idõm mellette egy csomó mindent elintézni. Azt hiszem kicsit elfáradtam, úgyhogy megyek is aludni, majd még irok.

Nem gondoltam hogy ilyen gyorsan szeptember 3 lesz. Azt hiszem innen már nincs visszaút. A bőrönd bepakolva és mehetek. Nagyon ügyes voltam mert sikerült 21 kilós csomagot csinálni, bár aztán lehet hogy a következő egy órában még kiderült hogy ezt is kihagytam meg azt is és mégis sok lesz. Még van két órám ilyeneket eldönteni, aztán marad a posta vagy kint veszek.
Gabi tegnap megérkezett és eléggé el volt keseredve a szállás miatt. Kicsit jó is hogy ezt mondta, mert ha tényleg annyira gáz akkor nem fogok akkorát csalódni, viszont ha annyira nem, akkor meg kellemes meglepetés lesz, bár egy vaságyon nem nagyon lehet mit túlozni. Majd lefotózok mindent és el lehet dönteni hogy mi a gáz és mi nem. Olyan fura, mert igazából ha pénz meg útlevél van nálam akkor a többi pótolható, de mégsem akarok itt hagyni semmit. De felesleges dolgokat sem akarok vinni, hisz csak nekem kell átcipelni Párizson át keresztül-kasul. Attól egy kicsit félek, de valahogy majd megoldom. Nincs túl sok választásom. Vera taxival akar menni, de én nem hiszem hogy ennyire nyápicok lennénk. Aztán lehet hogy mire odajutunk hogy metróra kéne szállni, annyira elegem lesz hogy örömmel bepattanok egy taxiba.
Hát akkor azt hiszem ennyi, legközelebb már a franciák földjéről jelentkezem. Ha minden igaz lesz netem valamikor, de a suliban is remélem.

Már csak 4 nap, de én még nem tartok sehol. Tudom, hogy pár perc alatt össze lehet pakolni, de szerintem én legalább ötször ki fogom boritani a bőröndöt, mert túlsúly lesz és inkább ezt itt hagyom és azt még berakom. Abban reménykedek hogy rossz idő lesz és minél több ruhát magamra tudok venni.
Közben bonyolódik a dolog, hisz a francia tanárral félreértettük egymást és mégse jön ki a reptérre értünk, így marad a vonatozás, buszozás meg metrózás 30 kilóval. Érdekes lesz. Ráadásul amin nagyon kiakadtam, hogy a vonatjegy 200 km-re durván 12 ezer forint. Nem tudom mit tudnak azok a vonatok hogy husszor annyiba kerülnek mint itthon, de azt hiszem hogy nem fogok túl sűrűn Párizsba járkálni. Ha belegondolok, hogy ennyibe került a repjegy is, akkor azt hiszem elég vicces. Furák ezek a franciák…