Úgy tűnik itt az ősz, mindenki megszokta a munkát és beindulhat a sztrájkszezon. Ma vettük észre a buszon, hogy kedden az összes buszos sztrájkol, és itt meg is csinálják hogy egész nap egy busz se fog járni. Kiváncsi leszek hogy mi lesz. Utunk amúgy a France Télécomba vezetett, ahol a nő már tudta hogy kik vagyunk. Felhivott egy számot, de ott közölték hogy ez nem hozzájuk tartozik, mert a vonal jó, és megadta azt a számot amit én már felhivtam és amire ráment a fél kártyám. Mondtuk hogy adjon már egy másikat, mert külföldi diákok vagyunk, és nincs pénzünk ilyenekre, de közölte hogy nem tud másikat, ő nem tudja felhivni onnan a boltból. Király, de én hivogasssam a mobilomról. Épp megbeszéltük hogy hétfőn reggel Georges-t letámadjuk, mire Vera meglátta ott a bevásárlóközpontban, épp ment lefele a parkolóhoz. Gyorsan letámadtam és elmondtam hogy mi a bajom, közben a többiek is odaértek és mondta hogy hétfőn az irodájából megpróbálja felhivni. Kérdeztük a sztrájkot is, de mondta hogy hát akkor stoppolni kell. Amúgy hétfőn meg a Total sztrájkol… nem normálisak esküszöm. Legalább olyan gyakori itt a sztrájk mint otthon a benzináremelés. És ezek komolyan is veszik. Munkajogból mondták a többiek hogy igazából a sztrájkjogról fogunk tanulni, mert itt a szakszervezetnek hatalmas súlya van és és ha valami nem tetszik nekik akkor azonnal sztrájkot hirdetnek.

Délután elmentünk (szerintem) a világ egyik legszebb helyére. Na jó, lehet hogy nem a világ, de Franciaország egyik legszebb falujába. Le Havre-tól kb egy órányira van busszal. Bár a jegy iszonyú drága volt (1500 ft oda vissza), mindenképpen megérte. Eddig is imádtam ezt az országot (leszámitva a France Télécomot), de ezek után megint szerelmes lettem belé. Nem győztem fényképezni. Egy gond volt, hogy iszonyatosan fújt a szél, de legalább ki lett próbálva a szél-esőkabátom, és kiállta a próbát. Engem majdnem elfújt, de egy kicsit se fáztam. Azt hiszem érdemes volt megvenni. Néha elkezdett cseperegni az eső, de szerencsére mindig abbahagyta, így a széltől eltekintve mázlink volt, mert mára esőt mondtak. Bár a szélnek is voltak előnyei, mert hatalmas hullámok voltak, és ez a part nem lett volna ilyen szép normál időben. Két nagy szikla van Etretat-ban, mindkettőre felmásztunk, jól ki is fáradtunk. Majd úgy gondoltuk hogy ennyi “torna” után megérdemlünk egy kis palacsintát. Megint csalódnunk kellett, úgy mint múltkor a fagyiban. Nem elég hogy drága volt, mert ha jó akkor az ember nem foglalkozik az árával, de egy palacsinta négybe volt hajtva, rajta volt csokiöntet, dió és egy gombóc vaniliafagyi és edd meg. Kicsit csalódtunk benne.