Hasonlóan aludtam, mint az első iskolai nap előtt. Fél óránként megnéztem az órát hogy nem aludtam e el.. Elindultam időben, inkább én várjak, minthogy akár egy percet is késsek. Kényelmesen sétálva (na jó kicsit gyorsabban) 35 perc volt gyalog az út. Felmentem és közölték hogy a egyik főnök sincs bent, akinek velem kéne foglalkoznia. Viszont volt egy gyakornoklány, Audrey, aki gyorsan bemutatott a közvetlen munkatársaknak, majd megjött a főnök is. Ja amúgy a Humánmendzsment Igazgatóságon vagyok, ebből következik hogy a főnök, aki egy kedves nő, egyfolytában tárgyal igy soha nem foglalkozik velem. Kérdeztem tőle hogy mi a munkarend. Azt mondta, hogy a 7 órát dolgozzam le, amúgy akkor jövök és megyek amikor akarok. Hát kb ennyire fognak velem foglalkozni a jövőben is. Délelőtt ugyanazt csináltam amit az első nap a DHL-ben anno. Egy halom pályázat jött állásokra és elutasitó levelet (nem tudom igy hivják e magyarul) kellett irni. Délben elsétáltam egy pékségbe, majd délután odamentem a főnökhöz hogy adjon már valami munkát. Azt hiszem itt követtem el a hibát, mert a kezembe nyomott egy 15 oldalas kollektiv szerződést hogy ezt be kéne gépelni, és mivel tudok gépelni, ezért nem lesz gond, de naponta csak 2 oldalt. Ezzel otthon semmi gond nem lenne, de itt francia billentyűzet van, ami teljesen máshogy néz ki, mint a magyar, úgyhogy nem voltam semmivel se jobb helyzetben…. Egy idő után meguntam, meg Audreynak se volt munkája, igy végre nekiálltunk beszélgetni. Úgy voltam vele hogy ez még mindig jobb, mint kukán ülni és gépelni. Ő is mesélt, mert érdeklődött a magyar szokásokról stb. Fél 5kor pedig felálltunk és hazajöttünk. Hát ennyi volt ma. Remélem kicsit eseménydúsabb lesz a többi munkanap.