Hát ez nagyon jó, ülünk a vonaton, már Angliában vagyunk, nemsokára megérkezünk. Ugyanolyan vámvizsgálat meg minden ellenőrzés volt mintha valami reptéren lennénk. A tranzitban megreggeliztünk, bár azt irták, hogy reggelit kapunk. Kb egy órája jöttünk, amikor elkezdték kiosztani a reggelit. Hát nem semmi adagot kaptunk. Én a negyedénél jól laktam, a többi jó lesz majd később. Jó magyarhoz hiven, a maradékot elraktam. Fura, hogy ilyen gyorsan és hangtalanul megyünk. Az autópálya mellett jöttünk egy darabig Franciaországban, és csak úgy suhantunk a többi autó mellett, pedig ők is legalább 130-al mentek.
Na már azóta elég sok idő eltelt hogy a vonaton elkezdtem irni a beszámolómat. Kb fél órás késéssel megérkeztünk, leraktuk a csomagjainkat a megőrzőbe és gondoltuk felfedezzük a várost. Bár az idő elég fura volt, ezért lelkesen indultunk neki. Megnéztük a London Eye (óriáskerék), de mivel biztunk a másnapi jóidőben, igy mentünk tovább… Parlement, Big Ben után következett a St James Park, ami tele van lüke állatokkal. Hol egy kacsa megy oda kaját kunyizni hol vagy mókus rohan át előtted. Mi is vettünk hotdogot és fél perc múlva ott volt egy pofátlan kacsa hogy adjak neki. Megnéztük még kívülről a Buckingham Palotát, majd visszafele a Trafalgar Square-t. Itt már nagyon fájt a lábam, úgyhogy visszasétáltunk a pályaudvarra és indultunk is Hegéékhez Staines-be ami kb fél órás vonatút volt.

A tervezettel ellentétben nem mentünk Londonba, hanem délután felmentünk Párizsba, foglaltunk szállást és gondoltuk, megnézzük, milyen az éjszakai város. Két órás vonatozás után kb 20 perc alatt eljutottunk arra a szállásra, ahol Anyuékkal is lakni fogunk decemberben.
Lepakoltunk, elmentünk a londoni jegyet átvenni, hogy ne kelljen másnap emiatt korán kelni, majd metróra ülve az Eiffel-torony tövéig mentünk. Már alkonyat volt, és míg álltunk a Trocadéron, addig be is sötétedett. Kb 20 perc után felkapcsolódtak a lámpák a toronyban. Ilyen max a képeslapokon láttam eddig. Gyönyörű volt. Majd elkezdett villogni, vagy nem tudom mi erre a helyes szó. Stenya szerint egymillió halogén égő villogott rajta összevissza. Csináltam róla videót, ha tudom majd felrakom, mert nem lehet elmondani hogy milyen szép volt. Utána bementünk alá is. Fura hogy este 8-9 körül is még hatalmas sor állt. Mi is fel akartunk menni, de kb egy órát kellett volna várni, ha nem többet, így feladtuk. Próbáltunk valami kajához jutni, de a hotdog elfogyott a többi meg iszonyú drága volt. “Gyerek” volt még az idő hogy hazamenjünk, úgyhogy elsétáltunk a Diadalívhez, ott kicsit üldögéltünk, néztük a sok lökött francia autóst, majd végiggyalogoltunk a Champs Elysée-n a Concord térig. Útközben elénk került egy Disney-bolt ahova muszáj volt bemenni. Azt hiszem hogy Zsófi meg Máté nagyon élvezték volna. Persze mi is, úgyhogy gyorsan vettünk is egymásnak ajándékot, így nem tűntünk olyan gyerekesnek 🙂 Én kaptam egy francia zászlót Eiffel-tornyot szorongató Micimackót, Stenya meg egy nagy Stich-et.
Fél11 körül már nagyon fájt a lábam, úgyhogy metróra ültünk és elindultunk hazafele és eléggé fáradtak voltunk ahhoz hogy fél perc alatt elaludjunk.

Pénteken megérkezett Gabi barátja, és elhivtak vasárnap kirándulni. Elindultunk dél felé, mert észak felé már nem sok ismeretlen hely van. Először elmentünk Trouville-ba és Deauville-ba. Az utóbbiról azt kell tudni hogy ez egy nagyon gazdag üdülőhely, itt szokott lenni valami nagy filmfesztivál is és hát ahogy az autókat néztük, az audi, merci vagy bmw itt tömegáru volt. Majd következett Cabourg, ahol vagy eltévedtünk vagy ilyen a város, de csak egy kis öblöt találtunk meg, meg ittunk egy nagy bögre kávét és már mentünk is tovább Caen-be, ami egy hatalmas város, de csak a városközpontba álltunk meg megnézni a várat. Kitaláltuk hogy elmegyünk Cherbourgba és odafele meg a tengerparton megnézzük a Normandiai-partraszállás emlékhelyeit. De ekkor már fél5 volt. Majd Gabinak gyorsan új ötlete támadt, miszerint ha nyomjuk a gázt (mármint Peti nyomja) akkor egy óra alatt leérünk Mont St-Michel-re ami egy sziklán lévő kastély/apátság. Nekünk tetszett az ötlet, és mivel itt 7 körül kezd sötétedni, ezért még időnk bőven volt. Nem is volt semmi gond, amig egyszercsak nem láttuk hogy mekkora dugó van az autópályán. Ja itt az autópálya ingyenes. Egy rész volt ahol kellett fizetni, de ott is 1-2 eurót. Közben a benzinünk is kifogyóba került, és mint a horvátoknál, itt se viszik túlzásba az autópálya melletti benzinkutak számát, vagyis egyet se találtunk. 6 után érkeztünk meg, gyönyörű az egész. Sajnos most apály volt, de dagály idején az egész parkolót ellepi a viz, és állitólag olyan gyorsan jön, mint amilyen gyorsan vágtázik egy ló. Szivesen megnéztem volna, de ilyen szempontból rosszkor jöttünk. Megnéztük a naplementét, majd elindultunk haza. Peti végül megtudakolta hogy hol találunk benzinkutat, igy végül az egyik kis faluban volt. Hazafele még a többiek megéheztek, úgyhogy megálltunk egy amerikai (mi más) étteremnél, kaja aztán 11 után fáradtan hazaestünk. De mindenképpen megérte, és örülök hogy elmentem velük.

A tegnapi nap után gondoltam ma biztos jobb és könnyebb lesz, de tévedtem. Délelőtt volt egy kis munka, de aztán tömény unatkozás. Ráadásul ezek a franciák kedvesek, meg mosolyognak, de nem egy nyitott nép, nem nagyon közelednek és beszélgetnek. Délután 4kor jött a következő adag munka, de akkor meg már jöttünk haza, úgyhogy maradt holnapra. Azért túlórázni mégsem fogok. Fura volt, mert ma bent ettem egy szendvicset, de rájöttem hogy ez igy nagyon hosszú, úgyhogy holnap kihasználom az egy órás ebédszünetet és elmegyek kajálni valahova. Addig is kiszellőzik az agyam és kicsit felébredek.

Hasonlóan aludtam, mint az első iskolai nap előtt. Fél óránként megnéztem az órát hogy nem aludtam e el.. Elindultam időben, inkább én várjak, minthogy akár egy percet is késsek. Kényelmesen sétálva (na jó kicsit gyorsabban) 35 perc volt gyalog az út. Felmentem és közölték hogy a egyik főnök sincs bent, akinek velem kéne foglalkoznia. Viszont volt egy gyakornoklány, Audrey, aki gyorsan bemutatott a közvetlen munkatársaknak, majd megjött a főnök is. Ja amúgy a Humánmendzsment Igazgatóságon vagyok, ebből következik hogy a főnök, aki egy kedves nő, egyfolytában tárgyal igy soha nem foglalkozik velem. Kérdeztem tőle hogy mi a munkarend. Azt mondta, hogy a 7 órát dolgozzam le, amúgy akkor jövök és megyek amikor akarok. Hát kb ennyire fognak velem foglalkozni a jövőben is. Délelőtt ugyanazt csináltam amit az első nap a DHL-ben anno. Egy halom pályázat jött állásokra és elutasitó levelet (nem tudom igy hivják e magyarul) kellett irni. Délben elsétáltam egy pékségbe, majd délután odamentem a főnökhöz hogy adjon már valami munkát. Azt hiszem itt követtem el a hibát, mert a kezembe nyomott egy 15 oldalas kollektiv szerződést hogy ezt be kéne gépelni, és mivel tudok gépelni, ezért nem lesz gond, de naponta csak 2 oldalt. Ezzel otthon semmi gond nem lenne, de itt francia billentyűzet van, ami teljesen máshogy néz ki, mint a magyar, úgyhogy nem voltam semmivel se jobb helyzetben…. Egy idő után meguntam, meg Audreynak se volt munkája, igy végre nekiálltunk beszélgetni. Úgy voltam vele hogy ez még mindig jobb, mint kukán ülni és gépelni. Ő is mesélt, mert érdeklődött a magyar szokásokról stb. Fél 5kor pedig felálltunk és hazajöttünk. Hát ennyi volt ma. Remélem kicsit eseménydúsabb lesz a többi munkanap.