Tegnap volt Anyukám névnapja és a Ancsi barátnőmet megkértem hogy vigyen neki egy csokor virágot. Persze túl szép lett volna ha mindez jól megy, ugyanis Anyu nem volt otthon, így jött az sms hogy Apu kapta meg. Gyorsan elkezdtünk gondolkodni hogy mit lehetne kitalálni, majd arra jutottunk hogy Apu eldugja a virágot, Anyu hazaér, felhivom őket és akkor Apu behozza Anyunak. Bár nem láttam őket de azt hiszem örültek és jó kis meglepi lett.
Amúgy tegnap elég fárasztó nap volt. 9.30ra kellett suliba menni, délben gyorsan hazarohantam enni, 1-től megint óra 4-ig. De állitólag kapunk valami papírt hogy elvégeztünk egy 60 órás tanfolyamot. Lehet hogy wc papirnak lesz jó, de legalább gyűlnek a papirok.
Az egyik koreai fiú mesélte hogy tavaly volt Magyarországon nyáron és bár nagyon szép ország, de senki nem tudott semmilyen nyelven, ez maradt meg benne. Mondta hogy több diákszállást is megnéztek de sehol nem tudtak neki segíteni, mert a magyaron kivül nemigen beszéltek mást. Ez azért elég ciki, és sírnak a magyarok hogy nem fejlődik a turizmus. Közben olvasom a híreket is néha, és látom hogy Gyurcsány “nekitámadt” Orbánnak. Azért otthon is zajlik a élet…. na jó, nem politizálok, csak ez megütötte a szememet.

Elég szar kedvem van, úgyhogy nem hiszem, hogy túl színeseket írnék. Tegnap elmentünk moziba, megnéztük a Les poupées russes-t (Lakótársat keresünk 2). Nekem az volt a mázlim, hogy múlt héten indulás előt megnéztük otthon, igy tudtam hogy miről szól és már csak arra kellett koncentrálni hogy mit hogy mondanak. Utana Netcafé, beszéltem Anyukámékkal.. Hát igen, egyszerűbb lenne ha már lenne itthon net, mert hiába senki nem értette hogy miről beszélünk, azért csak egy nyilvános helyen voltam ahol az emberek figyeltek. Reggel próbáltam sokáig aludni, de valahogy nem sikerült. Úgy gondoltam, hogy csapok egy görbe reggelt, megcsináltam a reggelimet, visszabújtam az ágyba és néztem a Tom és Jerryt. Délelőtt kicsit kitakarítottam, csináltam ebédet majd elmentünk a város még számunkra ismeretlen pontjait felfedezni. Úgy tűnt hogy nagyon meleg van, mert amikor kinéztem az ablakon akkor nyáriasan felöltözött embereket láttam. De kb 10 perc után rájöttem hogy jobb hogy vettem pulcsit mert nagyon fújt a szél. A kb két órás “tűránk” alatt sikerült kicsit átfázni. De legalább láttunk új helyeket és megtaláltuk a helyi kultúrhelyet is. Kicsit messze van, de még mindig jobb helyzetben vagyunk mint akik a hegyen laknak. Este – mivel valami becsipődött a hátamban – Gabi megmasszírozott. Mondtam neki hogy ezért még fizetnék is, mert nagyon jó volt.

Fura hogy két napig nem irtam mert már nem is nagyon tudom hogy mi történt.
CSütörtök reggel épp indultunk kirándulni, mikor a sikló bejáratánál csörgött a telefonom. A francia tanár volt, hogy a rendőrségnek szüksége lenne magyar tolmácsra azonnal. Eleinte úgy voltam hogy nem lehet olyan fontos, és nagyon el akarok menni kirándulni, de Gabi azt mondta hogy most akkor azonnal irány a rendőrség. Mivel a hivatalos tolmács nem ért rá, ezért kerestek magyar diákot. Végül ketten mentünk. Kicsit fárasztó volt, mert ott voltunk 11től délután 1-ig, meg délután 4-től este 7-ig. Sajnos azt nem irhatom le hogy mi volt a feladatunk, mert aláírattak velünk egy papirt, hogy senkinek nem beszélhetünk róla, röviden annyi hogy egy bűnözőt elkaptak és mivel ő nem beszélt semmilyen nyelven, ezért kellettünk mi. Másnap reggel is jöttek értünk 10-re. Fél 1kor végeztünk. Megkérdezte az elsőre gonosznak tűnő, de aztán kedvessé váló kapitány néni hogy van a kedvünk velük ebédelni a Police kajáldájában. Ezt nem utasíthattuk vissza. A néni meghívott, ugyanis ez nem ingyenes, hanem kiválasztod hogy mit akarsz enni és a végén kell fizetni. Én valami sült virslit ettem, de nagyon nagyon finom volt meg hozzá krumplit és az elmaradhatatlan sajtot. Ebéd közben jött a másik nyomozó hogy délután lesz a tárgyalás és szükség lenne ránk. Elkezdődött a gyors rohangálás, mi ittunk egy kávét és irány az ügyészség, miután felhivta a koordinátorunkat és elkértek minket. Ügyészség után bíróság. Este fél 7kor jöttünk ki a biróság épületéből, lelkileg kicsit megzuhanva, hisz ezt nem lehet ép ésszel végigcsinálni. Szerencse volt hogy ketten voltunk, mert igy legalább egymást tudtuk támogatni. Aki ebben nincs benne mindennap, az nem tudja objektiven nézni az ügyet és mivel emberekből vagyunk, ezért előjön a sajnálat, és sajnos túlságosan is beleéreztem magam a helyzetbe. Borzasztó volt hallani az itéletet és nekünk kellett megmondani. Nem nagyon szeretnék még egyszer ilyet átélni. Ha a jó oldalát nézzük akkor az is valami, hisz kaptunk érte pénzt és egész nap gyakoroltuk a nyelvet, úgyhogy mi mindenképpen profitáltunk belőle. Estére úgy elfáradtunk és annyira elegünk volt hogy vettünk egy üveg bort, gondolván hogy kicsit ellazuljunk, de nem igazán sikerült.
Ma reggel elmentünk a France Télécomhoz, hogy mi az istenért nincs még itthon netünk mikor már ketten megvettük az ADSL csomagot.Kiderült hogy egy hét amig aktiválják. Azt mondták hogy ha jövő hét csütörtökig nincs akkor reklamálhatunk. Majd jött a szokásos női bevásárlás. Kitaláltuk hogy eszünk egy kis hazai rántott húst, de ezeknél nincs zsemlemorzsa, igy marad a valamilyen natúr szelet. Tudom hogy lehetne reszelni le száraz kiflit vagy kenyeret, de se reszelőnk (mert persze azt is otthon hagytam) se száraz kenyerünk. Tök fura, olcsóbb egy kiló szőlő mint egy kiló szilva. Jó persze, egy szőlőtermelő országban vagyunk, de akkor is meglepő.
Majd következett életünk első mosodai mosása. Kicsit bénák voltunk, mert az első adagba elfelejtettünk mosóport rakni, de utána már ment minden mint a karika csapás. Fura hogy ami három órája még szennyes volt az most már itt van bent a szekrényben, jó dolog ez a száritógép, csak sok időt vesz igénybe.
Ja a cimem mert még ezt egyszer sem irtam le
Szabó Éva – D11
Résidence Baugainville
119 rue Casimir Delavigne
76600 Le Havre
France
Nem tudom, akar e valaki irni/küldeni valamit, én örülnék neki nagyon 🙂

Most már hivatalosan is le havre-i diák vagyok. Reggel mentünk beiratozni az egyetemre, kicsit hosszú procedúra volt, de végeztünk. Most már van diákigazolványom is, bár nem megyek semmire, mert itt úgy érvényes a diák ha 26 éven aluli vagy, és ugye ez rám még két hétig érvényes aztán cseszhetem. Mentünk bérletet venni és mondtam a bácsinak hogy én diák vagyok és még csak 25 és nagyon szeretnék diákbérletet de mondta hogy ez felejtős lesz, és már nem is engedte, úgyhogy én sima felnőtt bérlettel mászkálhatok csak. ELmentünk internetet intézni is, a vonalas telefont sikerült, de valamiért nem fogadta el a bankkártyánkat és ezért nem tudtuk elintézni, de holnap a kirándulás után visszamegyünk és azt mondta a fickó hogy kapunk modemet és addigra elintézi a fizetési módot is. Utána rohantunk órára. Most kellett bemutatni egymást a többieknek. Jókat röhögtünk mert pl az orosz lányról kiderült hogy nem szereti a strandot, mert ott mindig hideg van és ahhoz van hozzászokva, a brazil fiú nem szeret táncolni stb. Ez igy nem poénos de ott akkor jó volt. Utána mentünk biztosítást kötni a lakásra. Ez egy kicsit mellbe vágott mert erre a 65 euro kidobásra nem nagyon számitottam, de a szállásra kell. Viszont lakásbiztosítást csak úgy lehet kötni ha előtte kötsz magadra is. Hiába van már, kellett itt kint még egyet kötni. Úgy volt hogy este meg moziba megyünk. Megnézzük a Les poupées russes eredeti francia nyelven (otthon ez a Még mindig lakótársat keresünk), de áttettük holnapra. A mozi is nagyon drága ám. Bár összesen kettő van az egész városban, lehet hogy azért.

A mai napunk ismét Georges-nál kezdődött. Közölte hogy még nincs meg, hogy hol fogunk dolgozni, de az már biztos hogy kedd-csütörtök a munkanap és hétfő-péntek-szombat meg suli. Majd jött a másik féle nyelvóra. Hát ez elég vegyes társaság. VAn egy fiú aki valami Afrikai, számomra ismeretlen országból jött és iszonyú fehér a tenyere és világit a foga. Van egy maláj fiú, aki nagyon szegény családból származik és a cég ahol dolgozik elküldte 2 évre Franciaországba tanulni, aztán megy át 5 évre Angliába,majd 15 évig ennél a cégnél fogja kamatoztatni a tudását. Nem semmi szerződés lehetett. Eleinte a kiejtést gyakoroltuk aztán ebédszünet után csoportokra lettünk bontva és úgy voltak feladatok. A 30-ból 8 magyar van, igy elég nehéz lett úgy szétszedni minket, hogy ne legyen egy csoportban azonos nemzetiségű. Én egy orosz lánnyal és egy brazil fiúval kerültem össze. Szegény fiút először hentesnek néztem, mert bejött egy fehér pólóban, fehér gatyában és fehér baseball sapkában, de amúgy egész értelmesnek tűnik, de mikor kérdeztem hogy hát brazil biztos szeret táncolni és tud is, akkor közölte hogy ez hülyeség utál táncolni, de legalább focizni szeret. Az orosz lányka is nagyon kedves. Háromszor megkérdeztem hogy honnan jött, de nem tudtam megjegyezni. Bár a lány nevét se 🙂 De valahol Beszlám környékén lakik. Van még mexikói, grúz, két koreai, lengyelek, németek, úgyhogy tényleg elég vegyes a csoport. Délután egy filmet néztünk meg, de egy kukkot sem értettem belőle, de aztán kiderült hogy a többiek sem. Igazából felesleges ide járni, mert a másik tanfolyam is ugyananez, csak másokkal viszont számitó dög vagyok és szeretném még bejárni a világot, viszont ehhez kapcsolatokat kell épiteni, igy nem ártana velük jobban megismerkedni. Braziliában még úgysem voltam és Mexikóban se… bár a mexikói fiúval még nem sikerült kommunikálni.
A nap szenzációja az volt, hogy reggel leadtam a hibalistát és mire hazajöttem ebédelni a wcm működött. Ehhez nem vagyunk hozzászokva otthon. Illetve ahhoz se hogy tanulmányi osztályon vagy bármilyen hivatalban kedvesek legyenek hozzánk. A kolesz igazgatója ma lent röhögcsélt velünk mert alig birta kimondani a nevünket. De a többiek körülöttünk ugráltak és bármit kértünk mindent elintéztek. Mindenki mosolyog, mindenki kedves és segítőkész és türelmes. Ez a legfőbb erényük, az autósok is tök nyugodtak. Ha nem indul el valaki zöldre akkor nem dudálnak, ha valaki áll a zebránál vagy a körforgalomban szó nélkül megállnak és átengednek.