Fura hogy két napig nem irtam mert már nem is nagyon tudom hogy mi történt.
CSütörtök reggel épp indultunk kirándulni, mikor a sikló bejáratánál csörgött a telefonom. A francia tanár volt, hogy a rendőrségnek szüksége lenne magyar tolmácsra azonnal. Eleinte úgy voltam hogy nem lehet olyan fontos, és nagyon el akarok menni kirándulni, de Gabi azt mondta hogy most akkor azonnal irány a rendőrség. Mivel a hivatalos tolmács nem ért rá, ezért kerestek magyar diákot. Végül ketten mentünk. Kicsit fárasztó volt, mert ott voltunk 11től délután 1-ig, meg délután 4-től este 7-ig. Sajnos azt nem irhatom le hogy mi volt a feladatunk, mert aláírattak velünk egy papirt, hogy senkinek nem beszélhetünk róla, röviden annyi hogy egy bűnözőt elkaptak és mivel ő nem beszélt semmilyen nyelven, ezért kellettünk mi. Másnap reggel is jöttek értünk 10-re. Fél 1kor végeztünk. Megkérdezte az elsőre gonosznak tűnő, de aztán kedvessé váló kapitány néni hogy van a kedvünk velük ebédelni a Police kajáldájában. Ezt nem utasíthattuk vissza. A néni meghívott, ugyanis ez nem ingyenes, hanem kiválasztod hogy mit akarsz enni és a végén kell fizetni. Én valami sült virslit ettem, de nagyon nagyon finom volt meg hozzá krumplit és az elmaradhatatlan sajtot. Ebéd közben jött a másik nyomozó hogy délután lesz a tárgyalás és szükség lenne ránk. Elkezdődött a gyors rohangálás, mi ittunk egy kávét és irány az ügyészség, miután felhivta a koordinátorunkat és elkértek minket. Ügyészség után bíróság. Este fél 7kor jöttünk ki a biróság épületéből, lelkileg kicsit megzuhanva, hisz ezt nem lehet ép ésszel végigcsinálni. Szerencse volt hogy ketten voltunk, mert igy legalább egymást tudtuk támogatni. Aki ebben nincs benne mindennap, az nem tudja objektiven nézni az ügyet és mivel emberekből vagyunk, ezért előjön a sajnálat, és sajnos túlságosan is beleéreztem magam a helyzetbe. Borzasztó volt hallani az itéletet és nekünk kellett megmondani. Nem nagyon szeretnék még egyszer ilyet átélni. Ha a jó oldalát nézzük akkor az is valami, hisz kaptunk érte pénzt és egész nap gyakoroltuk a nyelvet, úgyhogy mi mindenképpen profitáltunk belőle. Estére úgy elfáradtunk és annyira elegünk volt hogy vettünk egy üveg bort, gondolván hogy kicsit ellazuljunk, de nem igazán sikerült.
Ma reggel elmentünk a France Télécomhoz, hogy mi az istenért nincs még itthon netünk mikor már ketten megvettük az ADSL csomagot.Kiderült hogy egy hét amig aktiválják. Azt mondták hogy ha jövő hét csütörtökig nincs akkor reklamálhatunk. Majd jött a szokásos női bevásárlás. Kitaláltuk hogy eszünk egy kis hazai rántott húst, de ezeknél nincs zsemlemorzsa, igy marad a valamilyen natúr szelet. Tudom hogy lehetne reszelni le száraz kiflit vagy kenyeret, de se reszelőnk (mert persze azt is otthon hagytam) se száraz kenyerünk. Tök fura, olcsóbb egy kiló szőlő mint egy kiló szilva. Jó persze, egy szőlőtermelő országban vagyunk, de akkor is meglepő.
Majd következett életünk első mosodai mosása. Kicsit bénák voltunk, mert az első adagba elfelejtettünk mosóport rakni, de utána már ment minden mint a karika csapás. Fura hogy ami három órája még szennyes volt az most már itt van bent a szekrényben, jó dolog ez a száritógép, csak sok időt vesz igénybe.
Ja a cimem mert még ezt egyszer sem irtam le
Szabó Éva – D11
Résidence Baugainville
119 rue Casimir Delavigne
76600 Le Havre
France
Nem tudom, akar e valaki irni/küldeni valamit, én örülnék neki nagyon 🙂