Ma belecsöppentem a nagy valóságba. Reggel jött értünk Georges és bevitt minket a suliba beiratkozni. Hát én teljesen kétségbe estem, semmit nem értettem abból amit mondtak.Csak néztem nagyokat hogy most mirõl van szó, mit kell csinálni. Végül kaptunk egy nagy pakkot hogy töltsük ki. Aztán elindultunk internetet meg telefonkártyát szerezni. Az elõbbihez természetesen kell a lakásszerzõdés és diákigazolvány, ami még nincs, az utóbbit sikerült elintézni, de haza nem tudok valamiért telefonálni. Viszont újabb felfedezéseket tettünk. Az utca tele van kutyaszarral és mivel folyamatosan fúj a szél, így a város “illata” is elég könnyen meghatározható. Vagyis iszonyú büdös van. De már nagyjából ismerjük ezt a környéket, annyit mentünk. Találtunk netcafét is, csekély 4 euro óránként, úgyhogy úgy gondoltam hogy ezt most kihagynám. Délután indultunk nyelvórára fel a hegyre. Annyit tudtunk hogy a sarkon áll meg a busz, jegyet kell vennünk és az egyetemnél kell leszállni. Gondoltam hogy egy buszjegy néhány centime. A nagy fenéket, 1,4 euro vagyis közel 400 forint. Tök örültünk hogy milyen hamar odaértünk, de aztán kiderült, hogy csak a megálló neve egyetem, onnan még meg is kéne találni az épületet. Csekély fél óra alatt meg is találtuk. EGy kedves tanárbácsink van, aki szerintem hozzá van szokva az értetlen külföldiekhez mert nagyon érthetõen beszél. Vagy lehet hogy mivel most még alapdolgokat néztünk át, ezért értettem olyan jól, de mindenesetre jobb volt mint reggel. Két belga fiú van még a csoportunkban a többiek mind magyarok. 7kor végeztünk hulla fáradtan, és akkor még haza busszal. Most még nem vészes de nem tudom milyen lesz majd télen. Most épp töltöm ki a szoba hibalistáját.Remélem értékelni fogják hogy nagy betûkkel ráirtam hogy a wcmet nem lehet lehúzni és nem mûködik, tele tettem felkiáltójellel, csak észre veszik.