Régen aludtam ilyen rosszul, mintha valami nagy vizsgára készültem volna, vagy nem tudom, de nagyon ideges voltam, pedig semmi rossz nem történhetett.9re mentünk eligazitásra Georges-hoz. Kiadta az órarendünket… hát mi is mondjak? Most irjam le? Nevetséges az egész. Hétfőn 10re kell menni, akkor egész nap órám van, vagyis 10-től délig, utána ebédszünet (ezek tényleg elmennek ebédelni) majd fél 3-tól fél7-ig újból óra. Kedd szerda csütörtök gyakorlat, ami majd csak október közepétől lesz. Pénteken délelőtt van két órám, meg szombat délelőtt is
két órám. Ennyi. Sajnos az órák nem annyira tetszenek mert soha nem voltam humánbeállitottságú, és most csak ilyen tárgyaim vannak. Ma volt egy pszichológia, amitől én rosszul vagyok. Ez tipikusan az hogy miről mit képzelünk el. Szörnyű, inkább egy közgáz vagy valami matek. De van még valami humámmenedzsment vezetési gyakorlat, munkajog meg valami szociális vezetés, vagyis mind ilyen szörnyűség. Nincs sok tárgyam, mert csak négy, de ezek borzasztó unalmasak. Amúgy az “osztály”-ban kb 10-15-en vagyunk. 3 francia, 3 kinai meg 5 magyar, meg vannak még de ők az eligazitás után leléptek. Ami a legszörnyűbb hogy ezzel a négy tárggyal is dupla annyi kreditet kapok mint amennyire szükségem lenne, ráadásul megyünk télen valami egyhetes szimulációra (olyan mint ami a várgesztesi volt) és arra külön kapunk kreditet meg a gyakorlatra is, úgyhogy kb annyit kapok mint otthon egy teljes félévvel.. De nem volt pofánk szólni hogy vegyenek le mert pl okt közepéig lesz három teljes napunk, amikor még nem tudom mit fogok csinálni. Gabi utazgatni akar, de annyi pénzem nincs. Most kéne elővenni a külföldi barátaimat és elmenni hozzájuk 🙂 Délután volt a francia vizsga, amikor is 5 percig kellett beszélni bármilyen témáról. Itt is tök izgultam mert a hülye németek iszonyú jól beszélnek, és gáz volt utánuk menni, de igazából csak a papir számit. Elmentem ma bevásárolni is, mert üres a hűtőm. Vettem diós sajtot, Szilvi szerint isteni, igazából ő beszélt rá hogy kóstoljam meg. Hát igaza volt, nagyon nagyon finom, csak sajnos hamar elfogy 🙂

Ez szörnyű, ennél csak a 23 volt szörnyűbb. Gondoltam ma végre alszom délig, de mosni kellett ezért korán kellett kelni. Dél körül elindultunk le havre-i körutunkra. Először mentünk a Polgármester Hivatalhoz hogy mi szeretnénk felmenni a tetejére, de csak egy órával későbbre kaptunk időpontot, ezért kihasználva az időt gyorsan megkerestük a 109 méter magas Szent József templomot. Majd siettünk vissza és irány a torony teteje. Kicsit New York feeling volt, tény az sokkal magasabb, de gyönyörű volt rálátni a városra, és mázlink volt mert gyönyörűen sütött a nap. Miután ennek vége lett (mert csak egy bizonyos ideig lehettünk ám fent) folytattuk kultúrális kirándulásunkat. Következett az itteni Notre Dame, majd a Szépművészeti Múzeum, ami engem annyira nem hatott meg, de néha művelődni is kell. Késő délután lett mire végeztünk, és mivel ilyen jó idő volt, gondoltuk lenézünk a tengerpartra. Esküszöm ezt imádom itt a legjobban. Hogy csak úgy fogom magam és kiülök a kövekre, vagy ha akarom kifekszem és ott lehet dögleni. Most senki ne képzelje hogy mindezt fürdőruhában tettem mert igenis fel voltam öltözve elég rendesen, de akkor is elmondhatatlan érzés volt ott állni, fújta a hajamat a szél, a hajók jöttek mentek…. tudom kicsit nyálas, de ezt érezni kell. Ilyen otthon nincs…. Este jött a meglepi vacsi, amit a csajok főztek. Jól bekajáltunk mert tejszines gombás pulyka volt sült krumplival utána meg az elmaradhatatlan torta. Ja és a pezsgők. Fura, de se a bor, se a pezsgő nem izlik itt annyira mint az otthoniak. Hát igy telt a szülinapom. Ja és köszönöm az sms-eket!!!!:)