Hát ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. A Renaulthoz mentem volna gyakorlatra, de idén nem fogad senkit, ezért megyek az HLM-hez, ami valami ingatlanokkal foglalkozó cég. Végülis biztos azért megyek ide, mert a sors úgy gondolja hogy jobb ez nekem. Itt van gyalog 10 percre, és a francia diákok szerint nem rossz hely, vagyis ők azt mondták hogy jó. Majd kiderül. Kiváncsi vagyok hogy mikor kell kezdenem. Lehet hogy már jövő héten, mert 50 napot kell ledolgoznom és mivel csak 3 napot dolgozom hetente, ezért több lesz mint 10 hét. Mondtam hogy az őszi szünetben nem tudok bemenni, mert megvettem a jegyemet haza. Nem kell azt nekik tudni hogy nem megyek haza, igy hátha könnyebben elengednek. Georges azt mondta hogy ez a főnökön múlik, de kacsintott és azt mondta hogy ő mellettem van, és megpróbálja elintézni. Remélem ez azt jelentette, hogy akkor irány a nagy világ, irány London 🙂
Netem a változatosság kedvéért még mindig nincs. Többek javaslatára el fogom kérni a vendégkönyvet meg szólok hogy a fogyasztóvédelmi felügyelethez fogok fordulni. Bár a France Télécom irt levelet hogy a telefonvonalam jó és hogy innentől kezdve a szolgáltatóhoz menjek, mert a hiba náluk van. Ismerős, nem? Otthon is mindenki a másikra mutogat.

A nap jóhire: van függönyöm!!! Kicsit régi, kicsit sárga, de függöny, és végre van minek örülni. 🙂

Tegnap este kicsit kirúgtunk a hámból és elmentünk koktélozni. Hát nem egy olcsó mulatság az biztos, de havonta egyszer megengedhetjük magunkat. Ma nem volt egyszerű a felkelés, mert arra ébredtem hogy nem tudok nyelni, úgy fáj a torkom. Hát igen, éjszaka nagyon lehűl a szobám és reggelre nagyon hideg van. Délelőtt iszogattam meleg tejeskávét, majd a mai szakács Szilvi volt, úgyhogy az ebédem meg volt oldva, jó kis hazai paprikáskrumpli volt, bár nekem hiányzott belőle a nokedli. Kicsit később elindultunk a kikötőbe megérdeklődni, hogy mennyibe is kerül az út Angliába és milyen a menetrend. Kiderült, hogy mindennap megy komp, de mivel jövő héten átveszi egy másik cég, ezért árakat nem tudtak mondani. Remélem marad az 1 font. Utána jött a szokásos ücsörgés a parton. Gondoltuk eszünk egy fagyit, de egy gofrist találtunk, aminek nagyon megörültünk. Kár volt mert fagyasztott gofrit adtak, de akkorát hogy alig fért el a nagy papirtányéron. Annyira nem volt rossz végülis. Annál rosszabb volt a fagyi amit utána ettünk. Életem legdrágább és legrosszabb fagyija volt, de legalább ezt is kipróbáltuk és tudjuk hogy oda többet nem megyünk.

Tegnap tudatosult bennem hogy már 3 hete itt vagyok, de egyáltalán nem érzem hogy bármit is fejlődtem volna nyelvtudás szintjén. Pedig mindenki azt mondta hogy csak az első 2-3 hét lesz nehéz. A francokat. Tegnap voltunk moziban. Kicsit tartottam tőle, mert francia felirat nélkül, ráadásul este 9kor kezdődött és féltem hogy elalszom a két és fél órás film alatt, de meglepő módon végignéztem és értettem is. Bár a története elég egyszerű volt, de csak pár homályos rész maradt. Az elmúlt három napban nem igazán történt semmi. Netem a változatosság kedvéért még mindig nincs. Szerdán kétszer mentünk vissza, akkor közölték hogy mire hazamegyünk lesz. Visszamentünk csütörtökön is. Akkor közölte a nő, hogy a központban van a hiba, és legkésőbb péntek estére lesz. Hát nem lett. Bánatunkban elindultunk vásárolgatni. Két bolt van Franciaországban, ahol mindig találok magamnak valamit. Most is sikerült egy halom pénzt elkölteni, de azzal nyugtattam magam hogy fekete kardigánt régóta kerestem, cipőt meg amúgy is akartam venni, meg pólót is. Igy legalább történt velem aznap valami jó is. Tegnap reggel mentünk a bankba, mert jött a levél hogy kész a kártyánk. Odamentünk, erre közölte a nő hogy majd szerdán lesz kész, akkor jöjjünk vissza. Bambán néztünk hogy akkor minek jött az értesitő. Mondtam a nőnek hogy nekem még valami papirt alá kéne irni mert telefonáltak. Jött egy fickó, aláirtam a papirt és közölte hogy 10 percen belül megkapom a kártyámat, és meg is kaptam. Most ehhez szóljatok hozzá. És minden ilyen. Nekem mákom van mert a nevemet jól irták rá a kártyára, de a többieknek mindenhol folyamatosan elirják.
A másik nagy bánatom hogy nagyon hideg van. Sajnos szélső lakásban vagyok, és nagyon hideg van. Legalább 5 fok különbség van a többiek szobája meg az enyém között. Most még csak elviselem, de mi lesz kicsit később, addig amig nem megy a fűtés.

Ma volt az első olyan nap amire azt mondhatom hogy ennél unalmasabb nem is lehetett volna. Aki ismer az tudja hogyha nincs semmi dolgom akkor csak felhergelem magam és hisztis leszek. Hát ma is valami ilyesmi volt. Délelőtt itthon döglöttünk, majd elindultunk a suliba a papirokat elintézni (amiket haza kell küldeni). Előtte bementünk egy boltba hogy nézünk kabátot. Majd a suliban eltöltött 10 perc után elindultam egyedül sétálgatnia városban. Ilyenkor általában egy könyvesboltban lyukadok ki. Egy ideig nézegettem a könyveket, aztán nem tudtam megállni és vettem egy Normandia könyvet. Benne van minden amit még látni szeretnék ráadásul angolul is és franciául is. Utána mentem tovább cipőt és kabátot nézni, de mindenhol csak ezek a picsás cuccok vannak, igy üres kézzel (de teli pénztárcával) tértem haza. Igazából kinéztem egy kabátot, de itt a hosszú kabát a divat és ha valakit találnék aki levágná nekem akkor meg is venném. Tudom, nagyok az igényeim, de az a kabát kivételesen tetszett és nagyon olcsó is volt.

Régen aludtam ilyen rosszul, mintha valami nagy vizsgára készültem volna, vagy nem tudom, de nagyon ideges voltam, pedig semmi rossz nem történhetett.9re mentünk eligazitásra Georges-hoz. Kiadta az órarendünket… hát mi is mondjak? Most irjam le? Nevetséges az egész. Hétfőn 10re kell menni, akkor egész nap órám van, vagyis 10-től délig, utána ebédszünet (ezek tényleg elmennek ebédelni) majd fél 3-tól fél7-ig újból óra. Kedd szerda csütörtök gyakorlat, ami majd csak október közepétől lesz. Pénteken délelőtt van két órám, meg szombat délelőtt is
két órám. Ennyi. Sajnos az órák nem annyira tetszenek mert soha nem voltam humánbeállitottságú, és most csak ilyen tárgyaim vannak. Ma volt egy pszichológia, amitől én rosszul vagyok. Ez tipikusan az hogy miről mit képzelünk el. Szörnyű, inkább egy közgáz vagy valami matek. De van még valami humámmenedzsment vezetési gyakorlat, munkajog meg valami szociális vezetés, vagyis mind ilyen szörnyűség. Nincs sok tárgyam, mert csak négy, de ezek borzasztó unalmasak. Amúgy az “osztály”-ban kb 10-15-en vagyunk. 3 francia, 3 kinai meg 5 magyar, meg vannak még de ők az eligazitás után leléptek. Ami a legszörnyűbb hogy ezzel a négy tárggyal is dupla annyi kreditet kapok mint amennyire szükségem lenne, ráadásul megyünk télen valami egyhetes szimulációra (olyan mint ami a várgesztesi volt) és arra külön kapunk kreditet meg a gyakorlatra is, úgyhogy kb annyit kapok mint otthon egy teljes félévvel.. De nem volt pofánk szólni hogy vegyenek le mert pl okt közepéig lesz három teljes napunk, amikor még nem tudom mit fogok csinálni. Gabi utazgatni akar, de annyi pénzem nincs. Most kéne elővenni a külföldi barátaimat és elmenni hozzájuk 🙂 Délután volt a francia vizsga, amikor is 5 percig kellett beszélni bármilyen témáról. Itt is tök izgultam mert a hülye németek iszonyú jól beszélnek, és gáz volt utánuk menni, de igazából csak a papir számit. Elmentem ma bevásárolni is, mert üres a hűtőm. Vettem diós sajtot, Szilvi szerint isteni, igazából ő beszélt rá hogy kóstoljam meg. Hát igaza volt, nagyon nagyon finom, csak sajnos hamar elfogy 🙂