4 alvás és repülés

Már csak 4 nap, de én még nem tartok sehol. Tudom, hogy pár perc alatt össze lehet pakolni, de szerintem én legalább ötször ki fogom boritani a bőröndöt, mert túlsúly lesz és inkább ezt itt hagyom és azt még berakom. Abban reménykedek hogy rossz idő lesz és minél több ruhát magamra tudok venni.
Közben bonyolódik a dolog, hisz a francia tanárral félreértettük egymást és mégse jön ki a reptérre értünk, így marad a vonatozás, buszozás meg metrózás 30 kilóval. Érdekes lesz. Ráadásul amin nagyon kiakadtam, hogy a vonatjegy 200 km-re durván 12 ezer forint. Nem tudom mit tudnak azok a vonatok hogy husszor annyiba kerülnek mint itthon, de azt hiszem hogy nem fogok túl sűrűn Párizsba járkálni. Ha belegondolok, hogy ennyibe került a repjegy is, akkor azt hiszem elég vicces. Furák ezek a franciák…

Még 7 teljes nap

Tök jó, már van egy csomó mindenem. Megérkezett utolsó pillanatban az okos kis laptopom. Nagyon szép, legalábbis engem ez érdekelt elsôre, aztán hogy milyen kis okos, és nem is nehéz. Azt hiszem jó vételt csináltam fôleg ennyi pénzért. Utána elintéztük ügyes-bajos dolgainkat és elindultunk esôkabátot venni. Úgy gondoltam, hogy úgyis jön a szülinapom, megengedhetem magamnak hogy valami jobbat vegyek, igy sikerült is egy termo meg vizálló meg mindenféle extrával felszerelt kabátot venni. Igy megoldódott a téli kabát problémám is. Miután bementünk a Subwaybe kaját venni, kitaláltuk hogy ugorjunk be a Mammutba, legalább nézzük meg a fényképezôket. Oda is utolsó pillanatban érkeztünk, fôleg hogy még pénzt kellett kivenni, de pár tizezerrel megint csóróbb lettem, viszont van okos kis fotómasinám, meg hozzá 1 gigás kártya meg persze kis “táska’. Egész jó nap volt (eltekintve hogy Lajos szórakozott velünk), és most nagyon boldogságos vagyok :))

Útra készen…

Két hetem sincs már, de elvileg minden papír meg ilyenek megvan. A legnehezebb még hátra van. Haza kell menni Battára és kiválogatni azokat a ruhákat amiket vinni akarok. Nem tiz perces mutatvány lesz, az biztos. Ja és még vennem kell esôkabátot is, mert a sulinetes elég gagyi ahogy néztem. Persze meg még nem érkezett meg a laptopom meg a telefonom, és a fényképezôügyben sem sikerült még dûlôre jutni, úgyhogy teljesen útra készen vagyok :)))
És a két hétbe ezen kívül bele kell férnie még egy csomó mindennek. Hú, már elôre félek, szerintem én ezt nem gondoltam át teljesen komolyan hogy elmegyek fél évre és tök idegen helyre ahol nem úgy beszélnek ahogy én, és semmit nem fogok érteni a hülye hablatyolásukból. Meg persze ôk sem az enyémbôl. Ez a rosszabbik eset…
Miket is kell még? Eurot váltani Dezsnél!!! Ezt nem szabad elfelejtenem…. és még 10et alszom itthon 🙂 vagy 🙁