Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan telik az idő. Azt hiszem utoljára még Le Havre-ból irtam. Utána 4 napig anyuékkal Párizsban voltam. Bár az időjárás nem igazán kedvezett, de azért egész jó volt, jól elfáradtunk, de legalább sikerült mindent megmutatni nekik. Remélem ők is jól érezték magukat. 22-én este 5kor indult volna a gép, de miért is lett volna minden túl egyszerű, ha én ott vagyok. Végül egy másik légitársaság gépe hozott haza egy órás késéssel…. Azt hittem hogy majd leszáll a gép, összeszorul a szivem stb, erre semmi. Olyan volt mintha el se mentem volna. Aztán hirtelen már szenteste lett, a szokásos ajándékozás, vacsi. Kaptam házibulit diszdobozos kiadásban. Jó volt újra látni, meg van hozzá extra dvd is, és azon rajta van, hogy kiből mi lett, hogy néznek ki most. Hát jól megváltoztak, végülis tényleg 20 év telt el az első óta.
Ja amúgy már a gépem is meggyógyult és jobb mint újkorában. 🙂

Azt hiszem megint kicsit lemaradtam, de most gyorsan megpróbálok visszaemlékezni mindenre, hogy mi is történt az elmúlt pár napban. Szóval csütörtökön volt az utolsó gyakorlati munkanap, hálistennek hamar elment. Este a fenti külföldi diákoknak szerveztek vacsorát. Nagyon jó volt…. Úgy kezdődött hogy én már az előétellel jóllaktam, annyit ettem belőle. Lehetett választani hogy milyen falatkát kérsz, volt kacsamájas, piros kaviáros és fekete kaviáros. Na aki ismer az tudja hogy a kacsamájért odavagyok, úgyhogy sikerült eléggé belakmározni. Utána raclettsütés volt. Most csináltam ilyet először, de már tudom hogy ha hazaköltözöm akkor fogok venni ilyen sütőt, mert nagyon jó kis találmány. Desszertnek meg parfétorta volt. És közben persze folyamatosan bor meg pezsgő. Amikor látták hogy üres a poharad már töltötték is újra…
Pénteken reggel bementünk órára, majd miután közölték hogy lesz még egy óra 10 után is úgy döntöttünk hogy ezt mi inkább kihagyjuk és hazajöttünk. Gyors mosás után elindultunk keresni egy kinai éttermet, mert már nagyon vágytunk jó kis kinai kajára, de sajnos csalódnunk kellett mert borzasztó rossz volt…
Este mentünk a lengyel lányokhoz karácsonyi partyra. Úgy volt hogy megyünk tovább mert az egyik magyar lánynak szülinapja volt, de leragadtunk a koleszban (mint általában mindig) és ott maradtunk. Ennek én igazából csak örültem mert utálom a discókat, meg itt normálisan lehet beszélgetni. Ma reggel Gabi keltett hogy akkor reggeli és indulás a kikötőbe, mert itt van a Queen Mary, ami a világ legnagyobb személyszállitó hajója, és egy évben csak egy napot van itt. Elindultunk nagy lelkesen, de hiába kerestük nem találtuk. Viszont annyira szép idő volt hogy végigsétáltunk a parton, lementünk a strandra is… hát el nem tudom mondani milyen gyönyörű volt. Gyönyörű napsütés, hatalmas hullámok meg ami ilyenkor kell.. Ilyenkor jövök rá hogy mennyire szeretek itt lenni és mennyi minden fog hiányozni ha haza kell mennem…
Holnap meg irány Párizs 4 napra. Remélem ott is tuti idő lesz, és egy kis eső nem fog rontani a dolgon. Legközelebb csütörtökön jelentkezem már otthonról…. (tök izgulok :)))

Itt vagyok ezen az elmondhatatlanul unalmas munkahelyen. Meg csak fel11, de mar elegem van. Az osszes munkatars tovabbkepzesen van, mi meg addig csinaljunk amit akarunk. Jofejek, mondhatom. Mar voltunk kavezni a masik gyakornokkal, es mar unjunk a passzianszt meg az osszes jatekot. Nem ertem, hogy miert kell itt bent ulni, mikor nincs semmi munka. Mar elolvastam a napi hireket is. Meg jo, hogy most olyan gep elott vagyok, ahol van internet, mert valoszinuleg mar megbolondultam volna a meg ennel is nagyobb semmittevesbe. Alig varom, hogy fel1 legyen es mehessek ebedszunetre. Gyorsan bekapok valamit, es elintezem meg az aprosagokat.
Amugy fazom is.. pedig megy a futes olyan francia modon. Meg ezt a napot kell valahogy kibirni, meg a holnapot es akkor erre az evre vege.
Na most hogy mar ide is irtam, tenyleg nem tudom, hogy mit fogok csinalni delutan fel4-4ig. Ugyanis akkor szerintem megint lelepunk…

Hát megpurcant a gépem, még akkor is ha hát-tal nem kezdünk mondatot. MIért pont velem történik mindig valami? Egyszercsak nem indult el, hiába simogattam, meg kiabáltam utána vele, akkor se. Persze tele van fontos cuccokkal, nehogy már egyszerűen újra lehessen installálni. Úgyhogy most várni kell amig hazaérek. Kicsit gázosabb lenne a helyzet ha ez mondjuk nov. elején történt volna. A végén még a szerencsétlenségben szerencsésen jövök ki.
Tök jó már csak 9et kell aludni és megyek haza. Nem gondoltam volna hogy várni fogom. Bár igazából az lenne a jó ha anyuék jönnének, aztán én meg maradnék, mert akkor láttam is őket, de maradhatok is. Jaj, nem tudom, nehéz lesz visszajönni attól félek. Bár már csak egy hónapra jövök és tudom hogy az az egy hónap lesz a legjobb az egészből.
Na most megyek tornázni, aztán elkezdem bepakolni a bőröndömet hogy kiderüljön, anyuéknak hányat kell még pluszba hozni….

Nem gondoltam hogy azt fogom kivánni, hogy inkább esne az eső. De most mégis igy van. Amikor esik, akkor nincs ilyen csipős hideg mint most.
Amúgy nagyon büszke vagyok magamra, mert minden karácsonyi ajándék megvan. Ilyen még soha nem volt hogy két héttel karácsony előtt már csak az ajándékozás hiányzik. Attól félek, hogy a következő két hétben még meglátok ezt-azt és még nőni fog az amúgy se kicsi ajándékhalmaz, de egyszer vagyok külföldön, egyszer mindenkinek lehet gazdag karácsonya :)))

Este búcsúbuliba megyek. Fura hogy ennyi idő eltelt, hogy már az első ember végleg hazautazik. Tegnap azon ment a viccelődés hogy a naptárba be kéne irni hogy ki mikor megy, kinek mikorra legyen buli. Nekem valószinűleg nem lesz külön, mert a mexikó és brazil fiúval, illetve a görög lánnyal együtt végzünk, igy nekünk együtt lesz. Bár egyelőre ilyenre még nem szeretnék gondolni.